Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kőrössy Endre: A megtestesülés Isten dicsősége
487 elfogadván a halált, megmenté azokat, kik tartoztak vele, a haláltól, és az ördög uralmától; így fejtegeti az elégtétel s a szabadítás munkáját sz. Bernárd. Mindeneknek ily nagyszerű kiegyeztetése méltán vonja magára a szent-atyák bámulatát, mely az említettek után Isten végtelen bölcsességét illeti; ez módot talált arra, hogy az irgalom és az igazságosság kiegyezkedjenek, hogy az igazság és a béke testvéresüljenek; legföképen csodálandó azonban az a módozat, amelyen az ördög ravasz fondorlatai az emberiség, sőt maga az emberré lett Isten ellen meg lettek hiúsítva. Mindenhatóság, határtalan szeretet, absolut igazságosság, könyörülő irgalom és az ezek összességében feltűnő végtelen bölcsesség müve tehát a megtestesülés; s már mint ilyen, az örök dicsőségnek legfényesebb középpontja; mert, ismétlem, lehet-e nagyobb dicsőség Istenre, mint tökéletességeinek és az ö belső nyilatkozása? Ez vala pedig a megtestesülés. Tökéletességeinek nyilvánulása, mert ime! láttuk, hogy azok benne hatalmasan szemünk elé tűnnek; belső méltóságának kijelentése egyszersmind, mert most már nem volt titok az emberek előtt az sem, hogy egy isteni lényeg három személyben létezik; ebben áll pedig Istennek legfőbb méltósága, s így öröktől való dicsősége is. De mert a megtestesülés ezt az amúgy is teljes dicsőséget csak külsöképen tette láthatóvá, következik: hogy a megtestesülés mint ilyen, külső dicsőségét emelé Istennek; s ez egyáltaláb an lehetséges és tényleg megtörtént. És más részről: Ha a megtestesülés eredményes hatása az emberekre abban állott, hogy a Szentháromság titkos egységének csodáját velők megismertette, s ekkép az emberi nemet felemelvén, közelebb hozta ahhoz, hogy az addig csak jóságáról ismert és büntető szigoráért rettegett Istent egyéb tökéletességei s belső létezési módja szerint is megismerje; továbbá tudatára ébredjen annak, hogy a teremtmények, az emberek is, minden szépségüket és méltóságukat a Teremtötöl nyerik, ki a teremtmények tökéletességeit végtelenül felülmúlja, valamint hogy az ember Isten iránt az életért, a megváltásért és a megszentelésért határtalan hálára van kötelezve: akkor a