Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kőrössy Endre: A megtestesülés Isten dicsősége

nagy müvében. A végtelen Szent előtt bűn büntetlenül nem maradhat, miként az erény megfelelő jutalomban részesül ö nála. Ös-szülöink az első, s ép azért, de meg a körülmények beszámítása következtében is, nagy bűnt követtek el, melynek beszámíthatóságát sz. Ágoston jellemzi, midőn arról emlékezvén, írja : Quisnam satis explicet, quantum malum sit obedire in re facili et tantae potestatis imperio et tanto terrenti supplicio» ; s vegyük még ehhez a parancs célját: Isten legfőbb hatalmát nyilvánosan elismerni és megvallani; s mindjárt teljés fényben tűnik elénk a bűn nagysága. Mindezek a körülmények csak arra szolgáltak, hogy az első ember vétke annál szigorúbban legyen büntethető. Isten ily megsértése szent elégtételt követeli az igazságosság részéről. De miként vegye ezt ? Elvesse az egész emberi nemet s örökre kárhoztassa ? Kétségkívül megtehette volna, miként az angyalok első s pedig csak gondolatbeli lázadását büntette. Itt azonban már arra a térre lépünk, hol irgalmassága ellensúlyozza igazságát. A bűn büntetlenül nem maradhat, az embert elkárhozni a kö- nyörindulat nem engedi. Az. angyal vétke pokolt érdemelt, s meg is kapta a büntetést; az ember szintén vétkezett, s ha mégis irgalmat talál, ez onnan van, mert ö a kegyelem állapotában is ember vala, testből és lélekböl álló, s habár az alsó vágyótehetség a felsőnek alá volt rendelve, csak igen kevésre volt szükség, hogy amaz felmondja a szolgálatot; s valójában fel is lázadt, mihelyt az asszony kíváncsi tudásvágya egy pillanatra inkább szeretett hinni az ördögnek, mint Isten szavának, melynek teljesülését a parancs megszegése után sem tapasztalta azonnal. Az igazság mellett tehát helye lehetett az irgalomnak. Kegyelmezett az Úr az embernek,- mert nemcsak megmentette az örök romlástól, de ígérte, hogy fiává fogadja s örök életet ad neki, ha bánkódva vétke felett, magát a kilátásba helyezett javakra érdemesíteni igyekezni fog; és ennek dacára végtelen igazságossága is elégtételt nyert a megtestesült igének keresztáldozatában, patakzó vérárjában. Eljött az ördög és semmit nem talála az Üdvözítőben; s minthogy annak dacára az ártatlanra rá tévé kezét, azokat akiket fogva tartott, elveszte; ily módon az, aki nem tartozott a halállal,