Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kőrössy Endre: A megtestesülés Isten dicsősége
nyok visszaszerzésére, a teremtett ember földi nyomorait maga hordozza és érzi még súlyosabban, mint akit illet: az ember. Oh, végtelen szeretet! oh, végtelen jóság! Teljesen átérteni nem, csak helyeselni tudom sz. Bernárd gondolatait, midőn mondja: «Quanto minorem se fecit in humilitate, tanto maiorem se fecit in bonitate: et quanto mihi vilior, tanto mihi carior est. Minél kisebbé tette magát alázatosságában, annál nagyobbá tette magát jóságában; s minél csekélyebb, annál kedvesebb előttem». Minél jobban lealázza magát emberi természetünkhöz, annál inkább tűnik fel jósága, mert annál nagyobb áldozatot hoz érettünk. Meg kell fontolnunk az ö teljesen sohasem viszonozható szeretetének élénkebb szemlél- hetése végett, amit ugyancsak sz. Bernárd ír: «Non tam facile refectus sum, quam factus. Dixit et facta sunt. (Ps. 148, 5). At vero qui me tantum et semel dicendo fecit, in reficiendo profecto et dixit multa, et gessit mira, et pertulit dura ; nec tantum dura, sed et indigna. Quid ergo retribuam Domino pro omnibus, quae retribuit mihi? (Ps. 115, 12). In primo opere me mihi dedit, in secundo se; et ubi se dedit, me mihi reddidit. Datus ergo et redditus, me' pro me debeo, et bis debeo. Quid Deo retribuam pro se? Nam etiam si me millies rependere possem, quid sum ego ad Deum?» A teremtés koronája: az ember, életet nyert, ura volt az egész természetnek, még saját magának is, alsóbb tehetsége a felsőbbnek, ez pedig Istennek vala alávetve: munkálta célját saját eszével, saját akaratával; de a vétek ez uralmat elrabolta tőle, az ördögnek adta át, többé nem a magáé, hanem az ördögé volt; ezért mondja a nagy szent : «In secundo opere me mihi reddidit». És pedig miként? mily módon? «Et dixit multa, et gessit mira, et pertulit dura; nec tantum dura, sed et indigna» ; és ezzel tanúsítá legföképen az ember iránt való szeretetét, midőn fáradságok, szenvedések árán — pedig kevesebbel is megteheti vala — sőt hozzá nem illőnek tetsző megalázkodás által visszaadja az embert önmagának, saját felségét hozván áldozatul érette. Kell-e és lehet-e ennél nagyobb szeretet! S e mellett az igazságosság egyenlő részt nyer a szeretet
