Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kőrössy Endre: A megtestesülés Isten dicsősége

tét; si morte vitam spiret; si cruce mortem subigat; si stultitia sapientiam docet, si per ludibria admirationem cieat, si per imperitos philosophiam expugnet: tum demum ineffabiliter omnipotens erit. At haec omnia per incarnationem praestitit» .— mondja Thomassinus. E szavakhoz annál kevésbbé kell magyarázat, mert felölelik a Megtestesültnek egész életét és megjelenésének hatásait. S minden egyes itt elsorolt mozzanat nemcsak ugyanannyi csoda gyanánt tekinthető, hanem azon képzelhetetlen dolgok megvalósulásának, melyekről ész a megváltás kinyilatkoztatását megelőzőleg még eszmélni is képtelen volt, de melyek, mert valóban megtörténtek, szemlélhetövé teszik a mindenhatóságnak képzeletet felülmúló erejét.

Nézzünk még tovább s lássuk: mi lön a megtestesülés eredménye ? nevezetesen: ki, kiknek, és minő módon adatott a Megtestesülés által e világon? Az első kérdésre a felelet könnyűnek látszhatik, s mégis nehéz. Isten adatott az embernek, — hogy a másodikra is egy időben válaszoljunk — Isten született a világon. Nem ebben rejlik azonban a kérdés mélységes volta, hanem abban, hogy a született hozzánk hasonló, velünk egy természetű, s mégis örök Isten, ki tehát nem születhetett és abban, hogy a végtelen felségü lény annyira megalázza magát, miszerint véges emberi természetbe öltözve, e világon való megjelenése által homályba rejti imádandó voltát, s habár e természet nem gyarló, mint a mienk, mindenben egyenlővé lesz velünk, nyomort, szenvedéseket és fájdalmakat vállal magára, végig fárad egy terhes és küzdelmes életet; s végre élete legszebb korában, magasztos tanítása és bűn, szenny nélkül tündöklő élete dacára csúful meggyalázva, gonosztevő módjára, iszonyatos kínok közt múlik ki e világból. Mindez szeretettnek szembetűnő tanúságát képezi.

Mi módon és kiknek adatott vala a megtestesült ige ? Szolgákhoz szállott az Úr ; a végtelen tökéletességű Isten a gyarló, többet mondok: bűnös emberekhez, kik elvetették magoktól az isteni kegyelemnek a paradicsomban élvezett javait s egy könnyű parancs áthágásának előre megjövendölt rossz következményeiben s a kihirdető Isten tekintélyében rejlő sú31*