Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kőrössy Endre: A megtestesülés Isten dicsősége

i82

lehetőségét csupán a hit szolgálatában élő ember foghatja fel úgy-ahogy. Igen ! a magára hagyott emberi ész látja az ellentétes tulajdonokat az egy fogalomban, s azért nem gondolja a Megtestesülés ilyen formáját lehetségesnek észtanilag; — lehetetlennek látja lénytanilag, mert a való létben sem fér meg egymással két ellentétes természet, annál kevésbbé történhetett volna, hogy a két természet egy létmódban physice egyesüljön. Ki merte volna kinyilatkoztatás nélkül azt állítani, hogy az Örökkévaló időben születik ? hogy a természeténél fogva halhatatlan meghal ? s még mellé, hogy e halál elégtétek cselekmény leszen a bűnért annak részéröl, ki soha nem vétkezett? S hogy a változhatatlan lény különféle, a legborzasztóbb viszontagságokat viselje s keserves kínszenvedésnek legyen alávetve; a meghalt test rövid idő múlva egyesüljön a tőle elvált lélekkel, újra életre keljen s működjék; s hogy kivált egy Szűz anya legyen s szülése után is szeplőtlen maradjon: mindezt az észszel és a dolgok rendjével ellenkező valaminek ismerték volna el, de mindenesetre csodának és pedig rendkívülinek tetszhetett. És ime! a Megtestesülés látható s bámulandó valósággá tévé. Amit azelőtt képzelni sem tudtak, az Jézus Krisztus emberiségével hathatós, kézzelfogható bizonyítéka lön az isteni mindenhatóságnak; — ami lehetetlennek látszott úgy logikában, mint az ontológiában, most mindkét téren eszközöltetett s erkölcsi szempontból ténynyé vált. Mert csakugyan: az Örökkévaló időben születik, meghal és három nap múlva feltámad ; — az anya Szűz és mindig az maradt. íme a csoda, mely megragadó módon tünteti elénk Isten mindenhatóságának erejét. Ezen bámulnak a régiek s elragadtatásuknak különféleképen adnak kifejezést. «Si omnipotentia Dei daemones frangat, homines restauret, fidem et stuporem extorqueat, minus id quidem mirum est; quis enim inexsuperabili potestati aut certare aut obstrepere audeat ? At potentius vincet, si sua se potestate exuat et vincat tamen: si infirmitate se succingat perinde vincat. Etenim si infirmum Dei potentius sit hominibus et daemonibus (I. Cor. 1, 25.), tum demum inelfabiliter omnipotens est: si humilitate regnet; si exinanitione repleat; si paupertate opulen-