Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata

■175

jesülhetne. Ha már most elgondoljuk a leb éltető voltát az egész természetre nézve, — azt hiszszük, nem tévedünk mesz- szire az igaz úttól, ha a spiritus Dei alatt az aethert értve, — a sz. atyák értelmezéséhez és a szóhív magyarázathoz ragaszkodva ez utóbbit a valószínűség köntösébe iparkodunk öltöztetni (V. ö. Pianciani: Comm, in hist, creat. Mosaic.)

Mindezekkel szemben nagyon gyönge valószínűséget tulajdonítunk ama nézetnek, mely a Spiritus Dei alatt angyali lényt ért.

Megjegyzem, hogy a Vulgata ferebatur kitétele megfelel a Septuaginta TO<pépsTo (vagy mások szerint mpspópiEvov — v. ö. Calmet) kifejezésének, de már kevésbbé az eredeti szöveg nfinip merachefeth-jének. Szír nyelven ugyanis a TO (ráchaf) ige a madár költését jelenti, e helyütt tehát legalább hasonló jelentésű cselekvést, vagyis melengetést. Valamint a madár teste melegével költi ki tojásait, úgy elevenítgeté Isten szelleme a holt anyagot. Közel a rendezés ideje, az idomtalan anyagnak ki kell kelnie zűrzavarából, életre kellett azt ébreszteni, hogy engedelmeskedhessék a rendezést eszközlö isteni parancsszavaknak.

Sokat találunk a pogány ókor bölcsészeinek elméleteiben, mit a Szentírás ezen helyével gyönyörű párhuzamha hozhatunk. Ami az említett vizeket illeti, találunk a pogány mytho- sok között egyet, mely a dolgok összeségét Okeanostól és Thetistől, tehát a tengeri, vagyis vízi istenségektől származtatják. Miletosi Thales tételeiből így idéz egyet Cicero : «Thales Milesius, qui primus de talibus rebus scripsit, aquam dixit esse initium rerum ; Deum autem eam mentem, quae ex aqua cuncta fingeret». (De nat. Deor. 1. 1.) Csaknem úgy hangzanak e szavak, mintha a bennök foglalt elmélet szerzője előtt a Szentírás szavai: «.Spiritus Dei ferebatur super aquas» nem is lettek volna egészen ismeretlenek, csak az elmélet téves felfogása idegeníti el magától a kinyilatkoztatást. Anaxagoras követőivel együtt a világegyetem rendezését valamely szellem, vagyis értelem közbejöttének tudja be: tanát Eusebius így írja körül: Hv -tTjv äpyrivTa —páytXTx óp.oű 7TE<popp.éva, voO? S’ eipÉXűtov aura ex i-xfixc sí; vá^iv viyayEv. (Kezdetben a dolgok egvgyé