Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata

valának gyúrva, ám értelem jő vala közbe és azokat a rendetlenségből rendbe hozá. (Euseb. 1. 14. c. 5; — 1.1. c. 7.) Cicero Anaxagorasról szóltában így ír: «(Docet) Anaxagoras materiam infinitam; sed eas particulas similes inter se, minutas, primum confusas, post in ordinem adductas mente divina. Plinius- nál olvassuk: «Spiritus, quem Graeci nostrique eodem vocabulo aera appellant, vitalem liunc et per cuncta rerum meabilem, totoque consertum». (Pliu. 1. 2. c. 5.) A platonikusok valami anima mundi-ró\ (világszellem) elmélkednek. Sokrates Xenophon- nál Saíawv-ról theoretizál. A mens divina tehát Cicerónál, a vou; Anaxagorasnál, a spiritus Pliniusnál, a hy.vj.crt Xenophon- nál (Apomnem. Socr.), az anima mundi a platonikusoknál nem más, mint a Szentírásban a Spiritus Dei. A spiritus-ró\ és mens-röl említést tesz Anchises is Virgiliusnál:

«Principio coelum ac terras camposque liquentes, Lucentem globum Lunae, titaniaque astra Spiritu# intus alit; totamque infusa per artus Mens agitat molem et magno se corpore miscet.

Hinc hominum pecudumque genus vitaeque volantum Et quae marmoreo fert monstra sub aequore pontus».

Tehát a világegyetem egész kifejlesztését értelmes szellemnek, értelemnek (mens) tudja be. Hozzuk fel még Aristophanes korának és környezetének nézetét mert bizonyosan csak ezt foglalhatta következő verseibe:

(Első vala a zűrzavar és éj, a fekete homály és a tág alvilág. Sem föld, sem levegő, sem ég nem vala; a homály mérhetetlen ölén megszüli a sötétszárnyú éj legelőször a szellőt. Ettől született az epedö szerelem, csillogtatva aranyszárnyas

(Aeneid. 1. 6. v. 727.)

Xao£ TjV zai vu;, sps o; ts p.syav rptoTOv xat TapTafo; supuc.

o? ouö’ ccr^p, ovö’ oupav'oc 7jv, epeßouc; o1 sv «“cípoai xőXrcotc, Tíxtsi “pwTiaTov úrrjve'|itov vl>£ V) jjtcXavŐTCTepo«; wőv.

|]|* oú reptTSAXoacvai; eßXaatsv spfo^ 6 7cod«ivbQ ÜTtXßwv vwTov KTSpüyoiv y^uaeotv avep.á)X£7t otvat;

Oúto; os y^ást ~TspócV“t jj.iysi<; vuyúo, xa~a TapTapov supbv ’KvcÓtteujs vivő; rj^ETSpov, xái 7Cpto*:ov avrjyaysvs; cpcoQ, — x~X.