Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról

féle módja van. melyek közül egyik közvetetlenül érinti tárgyát, a másik közvetve. Egyik az igaznak tartás, a másik a belátás. A lövésnél igaznaktartás van. melyet a hitelözmények előznek meg és tudomást nyújtanak Isten igazmondóságáról, mindentudóságáról és kinyilatkoztatásáról. Ezen tudomásnyujtás az igaznaktartás előtt mint egyszerit felfogás szerepel; azaz egyszerű tudomásvétel, mely mint ok nem foly be az igaznaktartásra. Ekkor az akarat jö az ész segélyére. Mert amint az ész megismerte, hogy létezik igazmondó és mindentudó Isten, és bizonyos igazságokat kinyilvánított: az akarat azonnal megparancsolja az észnek, hogy ezen végtelen igazság előtt hajoljon meg, annak tekintélyéért a bitigazságokat fogadja el, s azokhoz a legerősebben ragaszkodjék. Az akarat pedig azért parancsolja meg ezt az észnek, mert ez mint jó hat reá, és pedig közve- etlenül.

Ekkor már nincs szükség további okra, 'mert ezen kérdésre: miért hiszek Istennek? teljesen kielégítő felelet ez: mivel ö a legfőbb igazság: ha neki. a legfőbb igazságnak nem hiszek, akkor kinek higyjek.

Ami tehát az igaznaktartásban az észnek az igaz szempontjából hiányzik, azt az akarat a jó szempontjából pótolja, s így Isten, mint végtelen jó, közvetetlenül hat az akaratra, ez közvetetlenül az észre, s így létre jön a hivés ténye, melynek közvetetlen végső indítóoka maga az Isten, tárgyi és nem alanyi tekintetben.

Ugyané nézetet vallja Hautz4 is Pesch és Wieser2 után. Hasonló nézetben van Frins8 is.

Pesch nézete ellen írt Sasse,4 bizonyítva, hogy ezen kérdésnél az észnek jogát nem szabad csonkítani; mert a meggyőződés, az igaznaktartás az ész dolga, s épen az a kérdés, hogy nem mint akarati ténynél, hanem mint értelmi ténynél mi a I ii vés végső indítóoka; azaz nem az a kérdés, hogyan hat az akarat az észre a lövésnél, hanem az: miként ismeri meg 1 2 * 4

1 Grundzüge der Kath. Dogmatik. 1. Theil 36. sk. 1.

2 Zeitschrift. 1882. 1—38. 1.

9 Katholik. 1886. I. 603. sk. t.

4 Zeitschrift 1887. 51—77. 1.