Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról

az ész a végső indítóokot, mint indítóokot, hogv a hivés tényét ezen indítóokra való tekintetből létrehozza; jóllehet az igazsághoz való ragaszkodásra az akarat is hatással van.

Ezen ellenvetés áll a többi előző véleményre is. Sasse nézete szerint sz. Tamás is megegyezik Suarezzal és Lugoval abban, hogy a hivés indítóokának megismerése az értelemtől függ.

Straub1 védi Suarezt és Lúgot Pesch azon nyilatkozata ellen, mintha Suarez és Lugo a belátás és igaznaktartás között nem tettek volna különbséget, és kimutatja, hogy sem Suarez, sem Lugo nem vette egynek a belátást és igaznaktar- tást (Fürwahrhalten). Végül kijelenti, hogy téved az, ki azt hiszi, hogy ha különbséget tesz a belátás és igaznaktartás között, akkor a nehézség magától oldódik meg.

A «Divus Thomas»2 című tudományos folyóiratban Se- meria barnabita közölte nézetét. Ö megrója a hittudósokat,, hogy elferdítették sz. Tamás alapelveit, s az egész nehézség ezen elferdítésből származott. Vissza kell tehát térni sz. Tamás igazi tanához. 0 ezt így kísérli meg :3

A hivésnek sz. Ágostontól adott és sz. Tamástól elfogadott meghatározásával kezdi: «Credere est cum assensu cogitare» ; azaz valamely hitigazságról az ész beleegyezésével gondolkodni. Ebből következik, hogy a hivés az ész ténye.

Ezután sz. Tamás «De veritate»4 című müve után folytatja magyarázatát az ész működéseinek különféle lehetséges módjait tárgyalva.

A hivés tényére nézve sz. Tamással azt mondja, hogy az nem egyszerű felfogás, fogalomalkotás, mely sem nem állít, sem nem tagad; hanem ítélet, vagyis az ész azon ténye, mely állít vagy tagad; mert a hivés ténye az igazra vonatkozik, tehát ítéletet kell mondanunk az igaz és hamis fölött, hogy az igazat a hamistól elválaszthassuk. Ez az ész ténye ; de hogy valamit igaznak fogadjon el az ész, arra indítóoká- * 6 7

6 Zeitschrift 1890. 64—95. 1.

6 Div. Thom. 1891. vol. IV. f. IX—XX.

7 208—211. 1.

1 Q. 11. a. 1.- 369 —

« Hittudományi Folyóirat» 1893 24;