Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról

A kinyilatkoztatást összes bizonyságaival együtt kell tekintenünk. Az így tekintett kinyilatkoztatás úgy szól hozzánk, mintha Isten szája volna, s mi ezen isteni szájból halljuk az igazságok kinyilvánítását. Ezen kinyilvánítás a kisérö isteni jelek által közvetetlenül, mint isteni kijelentés jelenik meg elöltünk, s ép ezért értelmünk mint Isten szavát fogadja el. Ezt azután hasonlatokkal világítja meg. Amint a levélből, annak írásából megismerjük ismerősünket, ép úgy Istent is megismerjük az együttesen gondolt kinyilatkoztatásból. És miként az írás közvetetlenül árulja el íróját; ép úgy az isteni jelek együtt tekintve közvetlenül állítják értelmünk elé szerzőjüket, azaz Istent; úgy, hogy az ember azt mondja: ez Isten szava: így, ily jelek kíséretében csak Isten szól.

Amiként valamely király követét az ö fényes kíséretéből ismerhetem meg; ép úgy a kinyilatkoztatás isteni voltát a kísérő jelekből (csodák, jövendölések) ismerem meg. De miként az igazi tekintélyt nem a szolgasereg adja meg a követnek, hanem az, hogy a király nevében beszél; a szolgasereg csak ismertető jel: ép úgy az isteni kinyilatkoztatásnál nem a kísérő jeleknek tulajdonítjuk a tekintélyt, hanem Istennek ; s aki Isten igéjét mint Isten követe hirdeti, azt a kísérő jelek mint Isten küldöttét csak megismerhetővé teszik, de a tekintélyt az adja neki, hogy ö Isten nevében beszél. A kinyilatkoztatás isteni voltál bizonyító jeleket és eseményeket tehát Lugo szerint kétfélekép kell tekintenünk: először mint múlt eseményeket; másodszor, mint ma is bizonyító isteni jeleket. Ha mint múlt eseményeket tekintem: akkor közvetett ismeretem van rólok, s akkor a hihetőség okai lehetnek, de a hivés tényének indítóokát még részlegesen sem képezhetik. De ha úgy tekinteni őket, mint már megismert s eszem előtt, az isteni származást bizonyító jeleket együtt véve : akkor értelmem előtt közvetetlenül tanúskodnak isteni származásukról s így a kinyilatkoztatás isteni voltáról. Ez által közvetetlenül ismerem meg a kinyilatkoztatás isteni voltát, de nem világosan, hanem homályosan.

Ami a tudatlan népet illeti, ennél Isten száját a lelkész pótolja; mert a lelkész által szól Isten a néphez oly értelem-