Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról
ságát eszével belátni, sem észből Isten létét, bebizonyítani. Erre azt feleli Lugo, hogy nem szükséges a népnek tudomá- mányos ismeret Istenről, elég ha fogalma van Istenről s annak igazmondóságáról. A hivő nép eszéhez kevesebb kétely fér, s így könnyebben is hisz. Azt különben megengedi, hogy Isten igazmondóságára nézve némely ember homályos ismerettel bír ; de másokban ezen ismerét világos. A hit erősségét Lugo szerint nem az okoskodás gondolkodásiam helyességétől nyeri, hanem ezen okoskodás helyességének föltételezése után a hitbeli készség s az akarat parancsa idézi elő. Továbbá nem természeti, hanem természetfölötti ezen megismerés Isten igaz voltáról, ámbár a szorosan vett hit előtt létesül és pedig azért, mert a természetfölötti kegyelem és hitbeli készség hozza létre az értelemben. A hit ugyan homályos, de tárgyára nézve s a kinyilatkoztatásra nézve; Isten igazmondóságára nézve lehetséges világos megismerés is. A kinyilatkoztatás közvetetlen megismerésére nézve Lugo1 azt mondja, hogy ennek megoldása képezi ezen kérdésben a legnagyobb nehézséget. A kinyilatkoztatás közvetetlen megismerését pedig úgy érti, hogy ez a hitbeli készség segélyével jön létre, mely hitbeli készség három igaznaktartást hoz létre. És pedig először ezt: Isten, ha szól, csak igazat mond; ez lehet világos közvetetlen megismerés. Másodszor ezt létesíti: Isten csakugyan szólt, hogy ö hármas személyében ; ez is közvetetlen, de homályos megismerés. Harmadszor ezt hozza létre: tehát Isten hármas személyében; ez közvetett és homályos. Mind a három természetfölötti, s a harmadik az igazi értelemben vett isteni hit. A homályos alatt értendő az olyan megismerés, mely a szembetünöséget kizárja ugyan, de a bizonyosságot megköveteli a fönnebb adott magyarázat szerint. így érti Lugo is. A kinyilatkoztatás közvetetlen megismerésének magyarázata pedig Lugo szerint a következő: 1 Disp. I. sect. VII. 23*
