Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról

last önmagából hivés által, miként a beszólást az élő beszédből magából veszem észre; ámbár az emberek nem igen ügyelnek arra, hogy ez vagy az beszél, hanem inkább arra figyelnek, bogy mint beszél ez vagy az.

Amiként tehát tévesen fogta föl Suarez Lugo nézetét, mintha természeti megismerést venne föl a hivés indítóokának alapjául; ép úgy tévesen fogta föl Lugo is Suarez véleményét, mintha téves körben mozogna. Ha e két téves felfogást eltávolítjuk, azt találjuk, hogy a dolog lényegére nézve Suarez és Logo nagyon közel állanak egymáshoz. Mert mindkettő a tu- lajdonképeni hit előtt bizonyos természetfölötti megismerést vesz föl, mely önmagából ismeretes, tehát közvetetlen megismerés ; ezt a megismerést Suarez igazi hivésnek mondja, Lugo pedig azt mondja róla,1 hogy inkább mondhatni hivésnek, mint tudásnak. A közvetetlenség megmagyarázásában azonban más módot követnek és valójában csak itt térnek el egymástól a magyarázás módjára nézve. Suarez t. i. a kinyilatkoztatást oly isteni cselekvésnek veszi, mely isteni voltáról önmaga által tanúskodik a hitben; Lugo pedig a kinyilatkoztatást oly isteni ténynek tartja, melynek isteni volta maga magától lesz ismeretessé a hitbeli készségtől és kegyelemtől természetfölöttileg segített értelemben. Ezeket nagyon jó figyelembe vennünk, mert így sok ellenvetésnek veszszük elejét; másrészt pedig a két nagy hittudóst úgy értjük meg, amint ök valóban tanítottak.1 2 Miután a Suarez és Lugo közti ellentétet körvonaloztuk, lássuk Hurtado véleményét, melyet Lugo. miként Suarezét, szintén elvet.

1 Disp. 1. seel. VII. ss. 129. «Petes, an per istum assensum, quo indico Deum revelare haec mysteria . . . dico scire an credere revelationem? respondeo: dici potias credere».

2 Suarez és Lugo abban hibázlak, amiben a vitatkozók rendesen vétenek: hogy t. i. egyik a másik véleményét nem úgy fogta föl, nem úgy tekintette, amint azt a másik előadta; hanem mindenik a maga szempontját vitte át a másik véleményére, s így nem az igazi vélemény ellen vitatkoztak, hanem az ő szempontjukból fölvett vélemény ellen tellek ellenvetéseket. A természetfölöttiröl s az okoskodás megengedéséről, továbbá a hit erősségének okáról való ellentétes nézeteik képeznék nálok az ellentétes szempontokat.

* Hittudományi Folyóirat» 1893.

23