Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása

- 340

vünkben lakást adtál s az ismeretért, hitért és halhatatlanságért, melyet nekünk Jézus, a te Fiad által nyilvánítottál; dicsőség Neked az egész örökkévalóságon át . . .»

A cselekmények egymásutánja eszerint a hálaadás a kehely és a kenyér fölött, az eucharistia és utána az agape vétele, mit a «p.svá Sé to éjMctoiatHlvai» — a megtelés után, miután pedig megelégültetek — kifejezés jelöl, azután a hálaadás Ezen egymásután oly közel áll az utolsó vacsora-, illetőleg az ó-szövetségi pascha-szertartáshoz, hogy Bickell szerint1 feltétlen bizonyságot szolgáltat arra, hogy az öskeresztény liturgiát az utolsó vacsora szertartására kell visszavezetni. A pasch a-szertartás utolsó részei ugyanis: a hálaadás, a harmadik kehely megáldása és megivása, a Hallel végső részének (Zs. llő—118. és 136.) elmondása és a negyedik kehely megivása. Az elrendelési ünnepély pedig Lukács szerint1 2 3 ekként folyt le: a kehely megáldása és szétosztása, a consecratio szavai a kenyér és bor fölött az eulogiával, az eucharistia szétosztása, hálaeulogia.

Ezen sorrendnek összehasonlítása a didache szövegével mutatja, hogy ebben ki vannak hagyva a consecratio szavai, de említve van az antecommunio — a kenyér és bor eulogia — mire az áldozás, majd a postcommunio-hálaeulogia következik.8 A consecratio szavainak elhallgatása csak azt mutatja, hogy a didache írója nem akarta a teljes miseliturgiát adni. Azon körülmény pedig, hogy a boreulogiát a kenyéreulogia előtt említi, megerősíti az eucharisticus szertartás szoros ösz- szefüggését a nagycsütörtöki sz. vacsora ünnepélyével. Későbben, hol az áldozásról szól a didache, már a szokásos rendet tartja, mondván IX. 5.: «Senki pedig ne egyék, se ne igyék a ti Űrvacsorátokból». Sokkal kifejlettebb már a Justinus apológiájában4 említett miseliturgia; s ha magában tekintve a miseszertartás annál régibb, minél egyszerűbb és

1 Die neuentdeckte «Lehre der Apostel» und die Liturgie. Zeitschrift für Kath. Theol. Innsbruck 1884. pag. 404.

2 Lukács XXII. 17. ss. egybevetve Máté XXVI. ss.

3 Punk, 1. cit. pag. 26.

4 Apologia primace 65—67. Migne. PP. Gr. VI. col. 427. ss.