Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása

minél szorosabbban simul az elrendelési szertartáshoz; úgy a didachét mint vele azonosat legközelebb kell az apostoli időkhöz helyeznünk.

Harmadik csoportja a belső okoknak, melyekből a didache korát meghatározni lehet, az egyházi szervezetről tett feljegyzései. A tan hirdetésénél és az egyházi község kormányzásánál határozottan megkülönböztet apostolokat, prófétákat, tanítókat. A két utóbbival egyenrangúnak mondja a püspököt és a diaconust. Legfőbb tekintélylyel bír az apostol: »fogadjátok mint az Urat». (XL 4.) Azonban az apostol csak meglátogatja a községet, hogy viszonyait rendezze és hitében megszilárdítsa, «ha szükséges, két napig marad» ott, «aki három napig marad, álpróféta». (XI. 5.) A próféta és a tanító oktatják a népet a hitre és erkölcsökre. Igazhivöségük jele az élet összhangja a tanítással; mert az, «ki az igazságot tanítja, ha nem teszi azt, mit tanít, álpróféta». (XI. 10.) Azonban jóllehet a próféták és tanítók csak vándorútjaikon térnek be a községekbe, mégis hatalmukban áll ott le is telepedni, ha akarnak. «Az igaz próféta, ki nálatok letelepedni akar, érde- demes a táplálékra.» (XIII. 1.) Hasonlóképen az igaz tanító is. (XIII. 2.) A nagyobb tiszteiéi azonban a prófétákat illeti, «mert ők a ti főpapjaitok». (XIII. 3.) Ugyanazon tiszteletben részesüljenek a püspökök és diaconusok, «mert ök nyújtják nektek a próféták és tanítók szolgálatát». (XY. 1.).

Ezen előadásból három dolog következik a didache idejében levő egyházszervezetre nézve: 1. Az apostolok az egyház kormányzói, kik a községeket csak a fontosabb ügyek elintézése végett látogatják meg, különben nem lenne értelme annak, hogy csak szükség esetén maradnak két napig a községben, semmi esetre sem három napig, a helyi egyházközségek feje"a püspök és a diaconus, «válaszszatok tehát magatoknak püspököket és diaconusokat». (XI. 1.) — 2. A tanítás hivatalát leginkább a vándorpróféták és tanítók töltik be. — 3. A püspök és diaconus intézménye még új és nem általános ; mert míg a prófétákról szólva csak igazhivöségök megismerésére ad útmutatást, tehát feltételezi a hivatal ismeretét, addig a püspököt és diaconust illetőleg szükségesnek tartja