Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása
330 volt. melyen kívül a keresztséget, legalább rendesen, ki nem szolgáltatták és pedig «immersio» által. Sz. Ignác vértanú pedig a smyrnaiakhoz írt levelében említi1: «Ubi comparuerit episcopus, ibi et multitudo sit; quemadmodum ubi luerit Christus, ibi catholica est ecclesia. Non licet sine episcopo neque baptizare, neque agapen celebrare». Az ö korában tehát a keresztség kiszolgáltatása már határozott személy hivatalos teendői közé tartozott. Hogyha ennélfogva a didache szerint még bárki és bárhol keresztelhet. hideg víz helyett meleg vízzel, eleven víz helyett álló vizet használhat, az «immersio» helyett «infusio» által szolgáltathatja ki a keresztséget, úgy ebből az következik, hogy még azon időben Íratott, midőn a keresztséget még bármely helyen és a legkülönbözőbb körülmények közt adták fel a ke- resztelendöknek; tehát közelebb az apostolok idejéhez, amikor Fülöp az eunuchussal az úton a folyóba leszáll a kocsiból, hogy öt megkeresztelje.1 2 A IX. és X. fejezetben a didache az eucharistia tanát adja elő: «Ami a hálaadást illeti, így adjatok hálát; először a kehely fölött: Hálát adunk Neked, mi Atyánk, Dávid, a te fiad (szolgád) szent szőlőtőkéjéért, melyet nekünk Fiad, Jézus által nyilvánítottál; dicsőség Neked az örökkévalóságon át. A megtört kenyér fölött pedig: Hálát adunk Neked, mi Atyánk, az élet és ismeretért, melyet Jézus, a te Fiad által nekünk nyilvánítottál, dicsőség Neked az örökkévalóságon át. Valamint a megtört kenyér a hegyeken el volt szórva és egybe lett összegyűjtve, így gyüjtessék össze egyházad a föld határairól a te országodba, mivel tied a dicsőség és hatalom Jézus Krisztus által az örökkévalóságon át. Senki pedig ne egyék, se ne igyék a ti Úrvacsorátokból, hanem csak akik Jézus nevében keresztelve vannak; mivel ugyanis erről mondja az Úr: ne adjátok a szentet a kutyáknak». Miután pedig megelégültetek, így adjatok hálát: «Hálát adunk Neked, szent Atya, a te szent nevedért, melynek szí1 Migne. PP. Gr. V. col. 711. 2 Act. Apóst. Vili. 36. ss. 22*
