Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása

-----------— 33B —

gondolatot és nem is előnyösebb alakban kifejező Lukács- evangéliumot használja.

Ellenkezően indokoltabbnak látszik e föltevés, hogy az író az említett helyeket az általa ismert szóbeli hagyomány sze- rint, másította meg, melyet későbben sz. Lukács sajál tanúsága szerint (I. 1., 2,, 3.) evangéliumában írásba foglalt.

Erős indítóokot szolgáltat e felfogásnak, hogy a didache XYI. 1. Lukácscsal párhuzamos részletének mind bekezdése, mind befejezése Mátéval XXIV. 42. azonos, kimondja: LpnyopSÍTS OÜV. ŐTl OŰZ. OíSz.TS 770ÍOC (ópZ ó Z’jpiO; ÚU.ííV épySTZ.1 ; — míg

a didache a fent idézett buzdítást így folytatja: xXXü yívscds svoiuoc oű yáp Ő'.öxtí t/]v wpzv év r, ó Kúoto; úy.üv epysrou.

Hogy a didache szerzője csak Máté evangéliumát ismerte, a mellett bizonyít szövegidézési módja is. Midőn benne az evangéliumra történik hivatkozás, ez mindig oly alakot ölt, mely minden más evangélium ismeretét teljesen kizárja. A határozott «-ró íúxyyf/.'.ov» azt sem engedi elfogadnunk, hogy akár az első három, akár mind a négy evangélium gyűjteménye ez író rendelkezésére állott volna.1

Négyszer fordul elő hivatkozás az evangéliumra és mind a négy hely teljes összhangban van Máté szövegével, Vili. 2. az Úr imádságát hozza, amint az Máté VI. 5. és 9—13. van. Azután az apostolok és próféták fogadásáról szól XI. 3., 4., mely hely azonos Máté X. 40., nem pedig az ugyanazon alap- gondolatot kifejező Lukács X. 16., vagy János XIII. 20. helyével. Harmadik helyen említi XV. 3. és negyedszer XV. 4. alatt. Amott a testvéri intés parancsát sürgeti, hasonlóan Máté XVIII. 15. ss.; emitt az alamizsnaadás és imádság jó cselekedeteit, összhangban Máté VI. 2. ss. szövegével. Igaz, hogy az élsYi'j.orjvt, szó előfordul Lukácsnál is (XI. és XII.), az Actusban is (III. IX. X.). de ez legfölebb mutatja az alamizsnaadás általánosságát és fontosságát az egyházban; semmi esetre sem indokolhatja ezen írások ismeretét a didachének ezen ismeretet határozottan kizáró csak «egy evangéliumra» utaló előadásával szemben. Ha a didache írója tényleg szent

1 Minasi, 1. cit. pg. 23. u. 3. és pg. 270. ss.