Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása

nem is tette a kifogásolt nyilatkozatot s midőn Malachias és Zacharias helyeire hivatkozik,1 azt csak azért teszi, hogy per analogiam kimutassa, hogy a didache írója Máté Írott evangéliumát használta.

Ami pedig Lukács evangéliumát illeti, sem Gornely, sem München nem hagyja tekinteten kívül a Funk által említett helyeket, mert mind a kettő megengedi a hasonlóságot Lukács szavaival, de meg nem engedi, hogy ezen hasonlóság Lukács evangéliumának használatát bevitatná.

Hogy a didache írója Lukács evangéliumát használta, leginkább két helyből bizonyítja Funk: XVI. 1. és I. 4. és 5.. melyek Lukács XII. 35. és VI. 30; illetőleg Máté XXV. 7. és V. 42. párhuzamosak.

A kérdéses helyeket a következő párhuzam adja:- 335 —

L. XII. 35.

’'I'vvoiCJav at 6ao-Jc; -£sts^üJ7[j.svat /át ot Xüyvot zatóusvot, . . .

VI. 30.

i lávát ok tco atvouvuí Gz ctoo'j, /át á~o toj atpov- to; vá aá ;j.7j á“aÍT£t.

Didache XVI. 1.

FprjyopEtVc ’jtteo T/jc;

I 'jrj.0)V oí A'jy VOt Ó’J.őW U.Tj

aßsaii’rjTfoaav. /át at oatpűsc •jiitov ej.rj i/Xusa&toaav, . . .

I. 4. 5.

. . sáv Xaß7) vt«; a.KO aoű vb aóv, [j.7] á“atTct. ITavTi

TO) atTOÚVTÍ 1c ÓÍÓO’J /át I \).t] á~atTSi.

Mt. XXV. 7

. . /át i/óa;j.7]aav “ái; Aaii“áóa^ a’JTtuv.

V. 42.

Tő) aiToűvTt ic oóc, /át Tov 9’EAovTa á~o aoíí óa- vstaaaO’at p.7) arcoaTpatpfj;.

Első tekintetre látható, hogy a didache eme helyei jobban megegyeznek Lukács, mint Máté szövegével. De követ- kezik-e már ebből, hogy az író Lukács írott evangéliumát használta? Cornely és München tagadják és talán joggal; mert ha a didache előadása egyáltalában Máté evangéliumához simul, észszerű okot nem találunk, mely a különben oly alapos következetességgel és rövid tömöttséggel író szerzőjét arra bírta volna, hogy fő forrását elhagyva, az ugyanazon

1 L. cit. 643.