Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása

mit 70 és 100 közt nem lehetett, volna írni;1 azonban mégis az első század utolsó tizedében véli írottnak, mivel a didache eschatologikus fejezete nem említi Jeruzsálem elpusztulását mint bekövetkezendő eseményt, és mivel nem tartja valószínűnek, hogy valaki oly merész lett volna, hogy a tizenkét apostol tanát kiadja, míg közülök csak egy is életben volt.

Mivel azonban a hallgatásból feltétlenül nem következtethetünk, elesik Schaff első oka; és mivel ellenkezőleg igen valószínű, hogy mintegy magok az apostolok szemei alatt írattak össze az egyes országok keresztényei számára erkölcstanaik, amint azt hittanukról biztosan tudjuk, nem látszhatik lehetetlennek, hogy «a tizenkét apostol tana» még életökben látott legyen napvilágot,1 2 3

Funk nem tagadja, hogy a didachét már 80 körül írhatták s jóllehet nem szándékozik az időt véglegesen meghatározni, mégis úgy vélekedik, hogy szerkesztése Nerva uralkodásába esik.5 Azonban megcáfolni igyekszik Cornely bizonyítását, ki arra támaszkodva, hogy a didache az evangéliumra hivatkozik, mely alatt szerinte Máté evangéliuma értendő, és arra. hogy a tanítók és próféták hivatásáról tárgyal, kik az apostoli idők után egészen eltűntek, következteti, hogy a didache kevéssel az első század közepe után Íratott.4 Ezen nézetet védi München, ki szépen kifejti, hogy didache inkább 70 előtt, mint utána látott napvilágot,5 mivel egynek kivételével (XIV. 3.) minden helye, melyet az Úr vagy az. evangélium szavaként idéz, sz. Máté evangéliumában megvan.

Cornely és München nézetének tarthatatlanságát avval véli Funk bebizonyítottnak, hogy Máté evangéliumában nem olvasható minden szentírási hely, melyet a didache említ, és hogy a didache Lukács evangéliumát is ismerte. Az előbbit Malachias és Zacharias szavaival bizonyítja, kik sz. Máténál nem, de igenis a didachéban idéztetnek. Azonban München

1 L. c. pg. 122.

2 München t. c. pg. 662. ss.

3 L. cit. XXXII.

4 L. cit. 214.

5 L. cit. 672.

— 334- —