Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása

dachéhoz, határozottan mutatja, hogy amaz a világ végét még közeinek tartotta, míg emennek szerzője azt «már» nem várta a közel jövőben.

Azonban ezen érveket a mondottak részben már kivet- köztették bizonyító erejükből. Az pedig épenséggel nem áll, hogy az evangélium nevének elhallgatásából vagy említéséből két irás viszonyára határozottan következtetni lehetne. Még pedig annál kevésbbé, mivel az evangélium szavait még a második században is sokszor minden idézés nélkül hozzák, vagy mint az Ur-éit idézik. Sz. Justin a Xóyov toO Xpw-roO, római Kelemen a ypx®?)-t említi vagy a Xóyov ’Inoroö voO Kupíou, vagy csak a szöveget hozza minden forrás említése nélkül. Az utóbbit találjuk a Barnabás-levél írójánál is, a didachében is, mert csak elvétve említ valamit mint az Ur szavát és csak négyszer hivatkozik az süzyyéXiov-ra.

Azután valóban nehéz nem látni, hogy a Barnabás-levél írója a didache rövid tanát beleszött reflexiók által kibővíteni igyekezett, miáltal sokszor az összetartozót egymástól elválasztotta. Az pedig épen feltűnő, hogy ugyanazon író,1 ki a dida- chét azért helyezi Barnabás levele mögé, mivel rendje logiku- sabb, Hermas Pastorát azért teszi a didache elé, mivel a tárgyalt gondolatok benne természetesebb rendben következnek egymásra.

Hogy pedig Barnabás levelének eschalologikus részlete csak a didachénak sajátos buzdítását tartalmazza : «vigyázzunk ennélfogva az utolsó napokban, mert életünk és hitünk egész ideje nem fog nekünk használni, ha «most» a törvénytelen időben és fenyegető botrányok közt ellent nem állunk, amint Isten fiaihoz illik», ennek oka tán a hivatolt hely céljából derül ki. A Barnabás-levél írójának erős indítóokra volt szüksége, hogy a jó cselekedetekre sikeresen buzdítson. Ezt szolgáltatja

1 Harnack Adolf. Die Lehre der zwölf Apostel, pg. 81. ss. és 275. ss. és Die Apostellehre und die jüdischen beiden Wege, pg. 11. ss. Schaff e véleményt illetőleg mondja: I am unable to understand how such learned and acute writers as Bryennios, Hilgenfild, Harnack and Krawutzcky can be of the opposite (t. i. a Barnabás elsőbbségét tartó) opinion. 1. cit. pg. 121.