Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása

tiszteletről, azután a hivök közti egység fentartásáról, végre az irgalmasság cselekedeteiről. Míg ellenben Barnabás levele az irgalmasság gyakorlására vonatkozó tanokat egymástól elválasztja és közbe toldja a nyelv hibáinak kerülésére és a lelki elülj árók tiszteletére vonatkozó oktatást.

Különben akár valamely harmadik irat is feküdt legyen Barnabás levelének írója előtt, ezen körülmény nem szünteti meg a nehézséget, mely abban birja okát, hogy gondolatilag összetartozó dolgok minden ok nélkül el vannak választva egymástól.

Ellenkezőleg, a kérdéses helyek világos és közvetlen rokonsága nemcsak hogy nem szorul valamely harmadik okmányra, hogy kielégítő megfejtését találja, hanem inkább azon kérdés megoldását rejti magában: melyik a két vitás irat közöl szolgált a másiknak forrásul.

Ha elvül elfogadjuk, hogy vitás okiratoknál az veendő eredetinek, mely rövidség, egyszerűség és irályának egyformasága által kitűnik, akkor alig kételkedhetünk, hogy a didachét illeti meg az elsőbbség. Tanítása oly rövid, velős, előadása oly egyszerű, irálya oly következetes, hogy Barnabás levele egyenlőtlen, helyenkint ömledezö, sokszor szakadozott előadásával szükségkép háttérbe szorul. Hozzá járul még, hogy utóbbinak többször allegorikus, sőt bölcseleti reflexiókat is a tárgyalásba szövő előadási modora nagyon kérdésessé teszik igényeit az elöidejüségre.

Evvel tulajdonképen már az első véleménynyel szemben is foglaltunk állást, mely részint a szövegösszehasonlítás alapján igyekszik kimutatni, hogy a didache a Barnabás levelénél később keletű, részint a didachénak magában tekintett anyagával akarja későbbi keletkezését megerősíteni.

Az érvelés első részének rövid foglalatja ez: Barnabás levele korábbi a didachénál, mivel az evangéliumra nem hivatkozik, míg a didache azt említi; mivel ennek természetes rendjét nem követi; mivel alig hihető, hogy Barnabás levele a didache XVI. fejezetében előforduló, a világ végére vonatkozó nézetek közül csak azt hozza, mely a didachénak sajátos; végre mivel a «vOv», melyet a Barnabás-levél, de nem a di-