Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Steinberger Ferenc: A lelkiismeret a hitoktatás rendszerében
226 Ha nem Isten az erkölcsi törvényeknek a szerzője; ha Istentől eltekintünk az erkölcsi világrendnél, akkor nem bírunk többé változhaiatlan erkölcsi szabályival; sem a jóra való kötelezettségről nem lehet szó. Ha minden embernek a saját esze, függetlenül Istentől, hozza meg az erkölcsi törvényt: akkor nem létezik egy állandó, megmásíthatatlan erkölcsi törvény. Az emberiség közérzülete mindenkor felháborodott az ellen, hogy az erkölcsi örök törvényt oda dobjuk a hullámzó emberi vélemények kavargó örvényébe. Soha sem volt idő, még a hajdani sülyedö pogányságnak és az általános bomlásnak legszomorúbb korszakában sem, amidőn nehány elvetemült egyénnek, észbeli súlyegyenét veszített bölcselőnek erkölcsellenes tanait a közvélemény iszonyata és utálata meg ne bélyegezte és közelismerését meg ne akadályozta volna, jeléül annak, bogy nem az emberi észtöl és felfogástól függ: a lopást gonoszságnak, az istenimádást erénynek nyilvánítani, hanem Isten szentségével és a lélekbe oltott természeti törvénynyel összehang- zólag, amaz mindig bűn marad, ez utóbbi iránt mindenkor tiszteletet fog érezni az emberi szív. Ha nem Isten az erkölcsi törvénynek a szerzője, akkor a jóra való kötelezettségről nem lehet komolyan szó. A kötelezettség fogalma föltételez egy kívülünk és fölöttünk álló lényt, aki bennünket kötelez, leköt feloldhatatlanul, mert én magamat nem köthetem le komolyan feloldhatatlanul; ha magam kötöm le magamat, enmagam fel is oldozhatom magamat; s így a kötelesség fogalmából elpárolog a komoly, igazi kötelezettség lényege. Istentől elválasztva tehát az erkölcs, gyakorlatilag is szétrombolva van. mert lehetetlen, hogy saját eszünknek egyszerű szava, ha az nem egy fensöbb kötelező elvből származik, ránk nézve igazán kötelező legyen. Nincs indító ok, mely nekünk elegendő támaszt nyújtson az erkölcsi küzdelemben, az önérdek és szenvedélyek ostromában, ha az isteni tekintély fényétől megfosztottuk az erkölcsöt. Az erkölcsi törvény Istenben birja eredeti kútforrását ; az erkölcsi törvény Isten nélkül elveszti komolyan kötelező erejét; Isten nélkül- gyakorlatilag is összedől az erkölcs.
