Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Steinberger Ferenc: A lelkiismeret a hitoktatás rendszerében

227

Isten nélkül nincs igazi erkölcsiség. Istennel való összeköttetésünk hozzá való ragaszkodásunk pedig az. amit vallásnak nevezünk. Vallás nélkül tehát nincs erkölcs. A vallás az erkölcsnek forrása.

■c) Az erkölcsi érzelem és a lelkiismeret fejlesztési módja.

Az isteni tekintély védő szárnyai alól nem szabad kivonni az erkölcsöt, mert a vallásos indító és kötelező okokat nem lehet semmiféle emberi találmánynyal helyettesíteni.

Ámde ez nem zárja ki azt, hogy helyes módszert alkalmazni ne törekedjünk a gyermeknek az erkölcsi világba való bevezetésére. Isten az erkölcsi törvénynek nem szolgai félelemből való teljesítését, az akaraterőnek nem vak meghódolt,- ságát kívánja, hanem, hogy leikéből, szivéből teljesítse az ember az erkölcsi törvényt. Kell, hogy egész valónkat átjárja az erkölcsi erő, egész lényünkbe felszívódjék az erkölcsi törvény.

Azonban az erkölcsi törvénynek egész lényükbe való eme felszívódása a lélek fejlődésének törvényei szerint történjék, melyeket tiszteletben kell tartanunk, ha homokra építeni nem akarunk.

Melyek már most a lélek fejlődésének eme törvényei V Isten úgy alkotta az emberi lelket, hogy értelmén és szivén keresztül jut az akaraterőhöz az elhatározás, mely a cselekvés mérlegét jobbra vagy balra billenti. A gyermek értelmét és szivét is kell, hogy betöltse az erkölcsi törvény; értelme határvonalat tudjon húzni az erkölcsi jó és rossz között; szivében pedig felébredjen az erkölcsi érzelem, mely, mint mondottuk, az erkölcsi- ségnek fontos tényezője.

Az erkölcsi érzelem ébredése, mely tetszés az erkölcsi jó fölött és visszatetszés a rossz fölött feltételezi, hogy tudja az ember: mi á jó és mi a rossz.

A fejletlen gyermek értelme még nem fedezi föl a cselekvésben az erkölcsi elemet. Mások ítéletéből kölcsönzi a mértéket a tettek minősítésére: Neki jó az, amiért megdicsérik’