Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Steinberger Ferenc: A lelkiismeret a hitoktatás rendszerében
b) A vallásnak és az erkölcsnek egymáshoz való viszonya, Az erkölcsöt a vallástól elválasztani és az erkölcsöt saját lábára állítani a vallás támasza nélkül, — hiábavaló kísérletezés. A vallás és az erkölcs elválaszthatatlanok egymástól, mert az erkölcsi törvény Istenben bírja léinkül. Nem az emberi észből származik le az erkölcsi szabály, mint ahogy ezt Kant akarja, mert az emberi ész valamint semmiféle igazságot nem szülhet, nem teremthet, hanem csak rá talál nz igazságra, megismeri azt: úgy az erkölcsi igazságot is mint meglevőt fölismeri és elfogadja. Istennek, ki a mindenséget alkotá, az erkölcsi világrendet is meg kellett alkotnia és az erkölcsi törvényt a mi természetes eszünkben kinyilatkoztatnia, hogy az erkölcsi világrend fennállhasson. Senki sincs, aki azt állítaná, hogy a fizikai világrend törvényeit az ember alkotá meg; hogy az embertől származik a nehézkedés törvénye, a párák felszállásának törvénye, a párolgás törvénye stb. A józan értelem csak annyit mondhat, hogy e törvényeket az ember vizsgálódásai közben fölfedezi, rá talál azokra, de nem alkotja e törvényeket. E törvényeknek szerzője az, aki az egész természetet megalkotá. Miért volna elegendő az erkölcsi világrend törvényeinek megalkotására egy végtelenül kisebb értelmi erő is, mint aminö az Isten? Miért bízta volna a végtelen bölcsességü Isten azoknak a fontos erkölcsi törvényeknek a megalkotását arra a gyarló emberre, akit az ég felé való szárnyalásában untalan a földre ránt az érzékiség hatalmas ingere. Isten alkotta az erkölcsi törvényeket és azokat természetes eszünkben kinyilatkoztatta. Az emberi ész felfedezi ezeket a törvényeket és egyben azokat egy magasabb tekintélytől származó törvényeknek ismeri el, amiről bizonyságot tesz nekünk öntudatunk is, mert egy erkölcsi jó cselekedet bennünk mindig nyugalmat és megelégedést okoz, a rossz cselekedet nyugtalanságot, bánatot idéz elő. E nyugtalanság egy fensöbb tekintély megsértésének tudatát tételezi föl. «Hittudományi Folyóirat» 180.3. 15
