Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Steinberger Ferenc: A lelkiismeret a hitoktatás rendszerében
nem erkölcsi világrendet, ethíkai törvényeket is kellett alkotnia, hogy a leleményességre, fortélyosságra képes észszel bíró, az ellentétes érdekek és erős érzéki ingerek hatása alatt álló és a szabadakaratnak mindenkor felforgató hatalmával rendelkező emberek sokadalmában zavaros állapotok, összeütközések ne támadjanak, hogy mindenkire nézve nyitva álljon az út a földi és mepnvei boldogsághoz. Ez az erkölcsi világrend, a törvények, mint az Isten szentségének és igazságosságának kifolyása, öröktől fogva ott, voltak az isteni értelemben eszmeileg előre megalkotva, amint általában az ember természete és minden emberi egyed az isteni értelemben előre meg volt alkotva és eszmeileg kitervezve. Ezt az erkölcsi világrendet és törvényeket Istennek bele kellett oltania az emberi lélekbe is, hogy szabályozzák az emberi cselekvéseket. Bele is oltotta ezeket az emberi lélekbe, úgy hogy az ember megismeri e törvényeket eszenek természetes világában és megtalálja szivének visszhangjában, mely szintén magáénak vallja e törvényeket, tetszést érez e törvény teljesítése fölött és felháborodik, ha csorbát ejtenek o törvényen. Még a gonosztevő is kalapot emel az erény fönsége előtt és megvetéssel fordul el másoknak aljasságától. Az emberi szív tetszést érez az erkölcs fölött, miként az Isten: nem-tetszést érez az erkölcstelen tett fölött, miként az Isten szemeiben is gyűlöletes. Ez az erkölcsi érzelem Isten szentségének és igazságosságának viszfénye az emberi lélekben. Az égből hozott nemeslevele ez az embernek. Bizonysága annak, hogy a lélek isteni eredetű; hogy a lélek valóban I-ten képmása. Ennek az erkölcsi érzelemnek a középpontját lelkiismeretnek nevezi a lélektan. Ez a lelkiismeret, mint szintén erkölcsi érzelem, nem a mások erkölcsi tetteivel foglalkozik, hanem erkölcsi világunk középpontját képezd énünknek, saját magunknak tettei fölött érez tetszést vagy nem tetszést. Nem másokkal. hanem önmagunkkal törődik: jutalmaz a megnyugvás édes érzetével vagy büntet háborgásával, a lélekfurdalással. Nyilvánvaló, hogy a lelkiismeretben két mozzanatát találjuk a lélek tevékenységének. Az egyik az ész mesgyéjén belül történik, a másik a szív területén megy végbe.
