Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Vucskics Gyula: Az egyház tanítása a bűnrészességről és annak alkalmazása
201 toria,1 eltekintve attól, hogy ez semmi esetre sem áll a májusi törvényekről, akkor ez a sententia declaratoria nem más, mint hivatalos magyarázat (declaratio legis authentica), a hivatalos magyarázat pedig törvény erejével bir; azt pedig talán csak nem szükség bizonyítgatni, hogy igazságtalan törvényt hozni soha, semmiféle körülmény közt sem szabad. Végre a röpírat első kiadása hivatkozott a Congr. s. Officii egyik 1871. febr. 1-én hozott döntésére, melynek értelmében a bírák és más államhivatalnokok nem esnek kiközösítés alá,2 ha — hivatalukból kifolyólag — egyházi személyeket az ö törvényszékük elé vonnak. Ugyanez a Congr. s. Officii azonban azt felelte e röpírat szerzőjének, hogy a Congregatio döntése nem vonatkozik a szóban forgó cselekedet erkölcsi jellegére (arra t. i., hogy vájjon- bün-e vagy nem?), hanem egyedül és kizárólag a fenyítékre. A röpírat harmadik része a passiv ellentállásról szól. Kifejezi ennek jogosultságát a természetjogból és positiv keresztény szempontból; azután bebizonyítja, hogy a passiv ellent- állás nemcsak szabad, hanem minden katholikus embernek szigorú kötelessége is ; — végre reámutat ennek több eszközeire, melyek a következők: az engedelmesség megtagadása (de csak a májusi törvényekre vonatkozólag!), az összetartás, a föpásztorokhoz, különösen a Szentatyához való törhetetlen ragaszkodás, hitünk bátor megvallása, Istenben helyezett bizalom. imádság, a katholikus sajtó támogatása, végre minden alkotmányos jog használata, különösen pedig a választói, kérvényezői és egyesületi jogok gyakorlása. E hosszas, de azt hiszem, nem érdektelen kitérés után 1 Ez a bírói ítéletről akkor áll, ha a törvény világosan kimondja, hogy csak a tényt kell konstatálni s a büntetés eo ipso, vagy jogi műkifejezéssel élve, «ipso iure» beáll, amint pl. az egyházjogban áll ez az összes úgynevezett «latae sententiae» büntetésekre. 1 Az «Apostolicae Sedis»» bulla ide vonatkozó kánonja (A. VII.) tulajdonképen nem is a bírákat veti kiközösítés alá, hanem Cogentes sive directe, sive indirecte indices laicos ad trahendum ad suum tribunal» etc. Ezt mondja a C. s. Off. idézett döntése, ezl minden kommentár, melyek közül a legjelesebbel Avenzini Péter írta, Romae, 1872. 79—90. 1.
