Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Vucskics Gyula: Az egyház tanítása a bűnrészességről és annak alkalmazása
202 ismét felállítjuk a kérdést: mivel a februári rendelet s más hasonló egyházellenes intézkedés végrehajtásában katholikus vallásé tisztviselőnek közreműködnie nem szabad, s mivel azt sem kívánja tőle senki, hogy állását otthagyja: mit kell tehát tennie, ha hivatala mégis kényszerítené a rendelet ügyében valamit tenni ? A mondottak után könnyű reá a felelet. Sokkal könnyebb a mi feladatunk, mint a «Drei Gewissensfragen über die Maigesetze» írójáé volt. Ami névszerint a februári rendeletet illeti: itt nincs szó igazságtalan törvények halmazáról, sőt még csak egyetlen törvényről sem. hanem csak egy törvénytelen miniszteri rendeletről. És ez itt a fő. Feleslegesnek tartjuk e helyen bővebben fejtegetni e rendelet törvénytelenségét. Legtekintélyesebb napilapjaink, több röpírat, maga a Jogtudományi Közlöny, tekintélyes képviselők és jogtudósok kimutatták, hogy e rendelet hatályban lévő törvényekbe ütközik, hogy a miniszter e rendelettel túllépte hatáskörét, olyat tett, amire öt a törvény fel nem hatalmazta, tehát rendelete törvénytelen. Ismétlésbe esnénk, ha ennek bizonyításába bocsátkoznánk. Idézzük e helyett a nemrég elhunyt dr. Baria Bélának, a budapesti kir. ítélőtábla volt díszének, a hazai katholicismus egyik felejthetetlen vezérének mély tudományossággal, szakismerettel megírt munkájának 1 végső eredményét: a) Ily rendelet kibocsájtására a miniszternek meghatalmazása kifejezetten egy törvényben sem foglaltatik : legkevésbhé hivatkozhatik pedig az 1879. évi XL. t.-c. 1. §-ára. b) Nem alapítható a rendelet az 1868. évi Lili. t.-e. 12. §-ára sem. c) Az anyakönyvek vezetését szabályozó, s még hatályban levő törvényekbe ütköző intézkedéseket tartalmaz. A törvényen nem alapuló rendeletnek pedig kötelező ereje nincs». Nincs tehát szükség arra sem. amit alkalmazni kellene, 1 «A katholikus egyház és a keresztény vallásfelekezetek közötti viszonosság» stb. Dr. Barta Béla. Budapest, 1890. 111. I.
