Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve
90 A Szentírás világosan tanúskodik a Krisztus által alapi- tott Ilit vezérlő elvéről, az egyház tekintélyéről. Az egyház «zen tekintélyét a Szentírásból bizonyítjuk. A Szentírás bizo- nyít.ja, hogy Jézus Krisztus egyházat alapított s ezen egyházat egyúttal a hit letéteményesévé avatta. Jézus Krisztus isteni hatalma az a forrás, melyből az egyház tekintélyereje ser- kedez. Isten Írott szava, a Szentírás pedig tanúskodik, hogy Jézus Krisztus egyházat alapított s ezt az egyházat a hit alaki, vezérlő elvévé rendelte. A hagyomány nem mesék és népmondák gyiijteményej hanem azon tanok összege, melyeket Jézus Krisztus és az apostolok tanítottak s utódaik örökébe hagytak. Az egyház- ban új tan nem keletkezhetik, a mi hittanaink az egyház hitében mindenkoron éltek, az apostolok idejétől fogva köz- vetetlen leszármazásban ránk maradtak. Mi Jézus Krisztus azon ígéretére támaszkodunk, hogy az egyházzal vele lesz a világ végezetéig. Mikor az egyház hitszabály-elvét, mint hitünk alaki elvét elfogadtuk, Jézus Krisztus tanításának, vezérletének és segít- ségének vetettük alá magunkat. Jézus Krisztus határozott, ünnepies (formalis) igéreretet tett, hogy egyházat alapít,1 miután tizenkét apostola közül kiválasztotta Simont, megjelölte Pétert jelképes névvel: Te Péter vagy és e kószáira építem anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Ezt az ígéretét az Üdvözítő be is váltotta és egyházat alapított. Apostolait föl- ruházta hatalommal és küldetéssel, hogy hirdessék az evan- géliumot széles e világon, a szentségeket kiszolgáltassák, a híveket kormányozzák. Ezen nagyszabású küldetés betölté- sére megígérte nekik isteni segedelmét. Az evangélium és az apostolok cselekedeteinek történelmi okmánya tanúskodik, hogy az apostolok a Mester mennybemenetele után ezen kül- detésükben híven eljártak, hirdették Jézus tanait s a meg- terítetteket Péter fönhatósága alá helyezték. 1 V. ö. Devivier: Cours d’Apologétique chrétienne. V. kiad. Tournai. 1889, 235—239. 1.
