Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve
ményesének kell lenni. Ha a kinyilatkoztatás történeti tény s minden embert elfogadására kötelezi, kell intézménynek lenni, mely intézmény kétségbevon hatatlanul és csalatkozhatatlanul tanúskodhassék az isteni kinyilatkoztatás felöl. A hitnek kell szabályozó elvvel bírnia. A katholikus nincs is kényszerítve az egyéni vizsgáló- dásra s az évezredek történeti bizonyosságának végig kutátá- sára, amire élte első szakában s az emberiség kilencz tízed része egész élte folyamán át képtelen volna. Az egyház tanús- kodik a kinyilatkoztatás felöl. A katholikus hit anyagi kútforrása az isteni letétemény, a Szentirás és az isteni hagyomány. Alaki szabálya az az organum, az az intézmény, mely az anyagi kútfőkből a kinyi- latkoztatott igazságokat, hogy higyjük, elénk adja. Ez az orga- num szabályozza hitünket. Ezen alaki hitszabály a Krisztus által rendelt tanító egyház — magisterium Petro-apostolicum — tanítása. Alapja a katholikus egyház csalatkozhatatlan tekintélye. A katholicismus hitelve Isten szava, habár az anyaegy- háztól elszakadt s különvált felekezetek azt állítják, hogy elszakadásuk oka az volt, mert az egyház Isten szaván kívül alapelvül a hasonló rangra emelt emberi hagyományokat is fel- vette. Mert a katholikus egyház Isten írott szaván kívül elfő- gadta ugyan Istennek nem-irott szavát is; de ez is Isten szava, mert a hagyomány a Szentlélek ihletése alatt állott s az egyház tekintélye is Isten tekintélyén alapul. A protestantismus is az egyházi hagyomány és tekintély alapján megőrzött szentiratokat fogadta el. De mikor ellökte magától az anyát, kinek emlőjéből táplálkozott, elerötlenedett s jogosultsága látszatát csak alanyi elve által menthette meg. A bosszuló logika vaskényszere alatt kénytelen volt subjecti- vismussá, kedélyi bölcseletté válni. A mi hitelvünk kiinduló pontja, alapja a Szentírásban van letéve, s ez magában foglalja az egyház tekintélyének teljes mértékű bizonyságát.1- 89 '-־ 1 V. ö. Wisemann. Dem. Ev. XV. k. 752. stb. 1.
