Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve

72

Ha nincs tekintélyi elv, ha nincs csalátkozhatatlan hitletétemény s hitbírói tekintély, ha a hitelv.a tudás kóriátozöttsága, rang* fokozata és a létkörülmények ezernyi akadályai miatt, az em- beriség közkincse nem lehet: akkor meg kell inognia a hitnek a Szentírás tekintélyében is.

Vájjon: szükségesbe előbb —- kérdi a protestáns Schölten•— tizennyolcz századon át húzódó tanúkihallgatást végezni, mi- előtt a keresztény ember szíve a szellemek atyjához emelked- hetnék, mielőtt felebarátját szerethetné s reményét a boldog örökkévalóságba vethetné. Föltéve, hogy a történeti bizonyos- Ságból mi sem hiányzik, akkor is nyujtja-é a puszta történelmi kutátás a bizonyosságot, ־minőt’ a keresztény óhajt üdvére vo- natkozólag ? Lehet-e Isten léteiét, az ö gondviselésébe , és szeretetébe vetett hitünket egy csaknem ismeretlen, Papiastól vagy Iréntől tenni függővé, kik némi homályos említést tesznek arról, hogy •az első evangéliumot Márk írta ?, Vagy ha ez bizo- nyos volna is, hogy végezhetnének hosszas tudományos kutatást a nem-theologusok. hogy saját bizonyosságra jussanak ? Avagy a théologúsok tekintélyére kellene elhinniök ?, Dé mi, volna az egyéb, mint mások tekintélyén épülő vakhit ? s mire való volt akkor elhagyni a római egyházat, ahol legalább egy csalatkozhatok- lármák hirdetett egyház tekintélyére hihetünk‘?1 Mi czélja volt tehát a katholikus egyháztól való elszakadásnak, ha tizén- nydlcz század tanúbizonyságát kell végig hallgatni, mielőtt hite lehetne az embernek ? Hogyan lehet akkor a vallást $ a kereszténységet, megmenteni az emberiség részére, melynek zömét mindenkoron a kultúra gvámoltalanai, szegényei ké- pezik ?! 1

1 Egy őszinte vallásos szív. jogosult panasza. Amily sújtó vád a protestantismusra, ép oly apológiája a katholicismusnak. Az orthodox protestáns felekezetek külön válása és külön állása a római egyháztól jogosulatlan. Mert ha az egyház tekintélyén alapuló hit vak hit, még inkább vakhitnek mondható a. théologúsok tekintélyére elfogadott hit. Az írás szavának igazságát és isteni voltát a'Szentlélekkel való közös- ségben önbelátásra, önérzésre, ■öntapasztalatra igaznak tartani, egy- értelmű a positiv vallás' megsemmisítésével, az objectiv hittartalom tönkretevéséyel. Pedig csakis ezen elv alapján védhető Róma egyházi tekintélyének megtagadása.