Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve
69 — kérdezem, honnan vegye a protestáns hittudomány a positiv alkotmány alapjait, ha a protestantismus nem szolgálhatja azokat? S ha ez a nézetünk csak «felekezeti» elfogultság, azt kérdem: hogyan kerülhette ki e hiány a protestantismus nagy szellemei figyelmét? A tudomány hatalmán kívül pedig hova forduljon ? Társaság, melynek feje nincs. Negatív rendszer, melynek positivuma nincs. Mert nincs biztos kalauza és vezérlő elve. Ha a katholieismus nem léteznék, a protestantismust senki sem ismerné. Ez nagyon természetesnek látszik; de haliga- tagon azt a vádat rejti magában: ha a katholieismus nem volna, a protestáns nem tudná miért protestáns. A katholi- kus, ha nem volna vagy nem ismerné a protestantismust, tételesen föl tudná állítani hitelvét. A protestáns, ha megtudná is mondani, miért marad a protestáns közösségben,. hitvallásának alaki elvét, vallása igazságának döntő bizonyítékait nem tudná szolgáltatni. Már pedig óriási nagy különbség van a vallásos közösségben élés indítóokai• s a vallás igazságának és elfogadásának, avagy vallásának döntő bizonyítékai között. Még az esetben is, ha kimondaná (?), hogy Isten szava az egyedüli s igazi hitsza- bály, azt kérdem tőle, hogyan fogadta el ezt a hitszabályt.1 A katholieismus azon a positiv elven épül, melyet az egyház csalatkozhatatlan tanítói tekintélye nyújt. Minden egyes hitkérdés döntő fóruma, minden hitezikkely elfogadásának alapja, a katholikus hitnyilvánulás miértje: a katholikus egy- ház csalatkozhatatlansága. Minden egyes hit-ténykérdés abban az egyben középpon- tosul: van-e szentesítő tekintély, melynek jogereje folytán okunk és jogunk van hinni ? Ha van Isten írott szaván kívül az egyházban isteni gya- molítással csalatkozhatatlan tekintély, akkor hitünknek, minden egyes hitezikknek, van elve, alapja. E tekintély egyúttal biz- tosíték, hogy forrása maga az istenség. Az egyes kétségbe- vont hitezikkek megvédésére szükségünk lesz egyéb bizonyító 1 Wiseman conferenczia-beszédei. Dem. Ev. XV. 770—782 1.
