Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve
68 menthetetlenül bele bukott vagy a fanatismusba, vagy a rationa- lismusba. A fanatismusba; mert 11a az az érzés, melynélfogva a protestáns bizonyos benne, hogy az írás Isten igéje, az ember- hez bensöleg szóló Szentlélek kinyilatkoztatása: akkor nem a Szentírás, hanem a Szentiéleknek az a benső sugallata a hit- ismeret forrása. A rationalismusba; mert ha a Szentlélek tanúsága bensőmben az, ami engem bizonyossá tesz arról, hogy az írás Isten igéje, akkor okvetetlenül azt is kell kér- deznem magamról, miből ismerem meg azt, hogy az a benső érzésem a Szentiéleknek rám való hatásából ered ? Az isteni és az emberi között hézagot veszek észre, melyet ki kell tölteni; azért csakugyan valami kell, ami azt bizonyítsa. Az a valami ismét maga az érzés, azaz senki és semmi. Tehát nincs bizonyságom; vagy pedig mégis van valami, ami azt bizonyítja (1 17), s ez a valami az emberi ész. És ez sem bizonyíthatja. A protestantismus akár vallási rendszer, akár bölcseleti elmélet, vezérlő elvének kell lennie. Változó, mint a kaméleon. Mint a kígyó, úgy csúszik ki az ember kezei közöl. És ez nem előnye, hanem hátránya. Nincs határozott elve. Lehetne fölállított hitszabály mellett is változó, lehetne fejlődésre képes, de változandóságának volna határa. Negativ alapokon épült rendszer lényegében változó, s változandóságának nincs határa. Nem lévén határozott, bevallott elve, a változatok végetlen sorában jelentkezik s így természetesen fejlődésre sem képes. Negatiókon nem épülhet positivum. A positiv épületnek positiv alapjának is kell lennie. A protestáns árra a kérdésre, miért protestáns, negative felel s azt magyarázza, miért nem katholikus. S vájjon miért ? M *rt ha egyenesen akarna megfelelni, elvet, hitszabályt kellene fölá'litania. Már pedig összes positivuma abban áll, hogy a katholikus hitrendszert birálgatja, hitczikkeire az istentelenség és az észszerütlenség bélyegét süti, a kereszténység meghami- sításáról regél, a pápaság és papság bűneit fürkészi. Hol késik a munka, mely a protestantismus élveinek létalapjait vesse meg positiv bizonyítékok után? Ez a kérdé- sem, igaz, főleg a protestáns hittúdományt illeti. De hát tovább
