Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Rézbányay József: Az egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban
48 I. Az ú. n. állami tolerantiának és a paritásnak elve az az állam saját jól felfogott érdekében és legfőbb feladatához képest helye nincs. II. Az állam érdeke ugyanis nem megosztani, hanem egyesíteni, már pedig mi lehet inkább felbontó elem, mint a vallási érdekek sokszorosítása, ami pedig okvetetlenül be- következik, ha az állam, habár csak azon ürügy alatt is. hogy a polgári békét és egyetértést f'entartsa s azon szokásos men- tegetödzés czímén, hogy az államnak különben sem lehet fel- adata keresni, hogy melyik az igaz, melyik a nem igaz hit- vallás, az alattvalókra bízza, hogy válaszszanak, vagy tetszésök szerint megtartsanak bármely, habár téves vagy öröklött vadast, minélfogva a szigorú logikai ultimátummal szemben az állam érdeke nem lehet más, mint, hogy a helyes és józan ész segélyével elfogadja az egyedül helyes hitvallást, annak egyházához álljon és annak érdekeit előmozdítsa, egyszersmind a legfőbb érdekeket a maga jól felfogott érdekében centrali- zálni törekedjék. Az államnak továbbá, mint kifejtettük, fel- adata, hogy alattvalóinak jóllétét előmozdítsa és ebben hatá- rozottan az egyház támogatására szorul, valamint viszont az egyházat alattvalói lelki üdvének előmozdításában támogatni tartozik. Ámde miként felel meg az állam e feladatának, ha megengedi, hogy eltüntessék a konkoly, elterjedjen a méreg és gyökeret verjen a tévely, amely .megmérgezi az összes alattvalóknak lelkét s a legfontosabb dologban visszavonást kelt és csak arra alkalmas, hogy az alattvalókat egymástól és az államtól elválaszsza.1 A toleranczia ellen szól maga a Szentírás is.1 2 Ugyanezek és a nyomban következendök állnak egyszersmind a paritas elvére vonatkozólag is, minélfogva azt nem véltük külön tárgyalandónak. 11. — II. Hasonlóképen nem lehet helye az indifferentis- musnak, ami következik a) az' első pont alatt mondottak- ból; lévén ugyanis az államnak hivatása, alattvalóinak köz1 Máté 12. ?0. 2 János 14, 2.7. Máté 10. 34’ Luk. 12, 51. Máté .22, 39. Kór. 13, 2 Tim. I. 1, 20. Tit. 3, 10.
