Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Dr. Kiss János: Egy szabadgondolkozó az egyház függetlenségének megsértéséről

791

fogva fentartotta Napóleon az összes plébániákat és helynök- ségeket «az alkotmányhozó gyűlés törvényei értelmében év- díjazott lelkészeknek.» — így a nyugdíj és fizetés összesítése által nemcsak pénztehertöl szabadítja meg magát, hanem a fiatal papoknál az öregeket többre becsüli, még pedig sokkal. Számosán közülök alkotmányosak voltak s mindnyája gallica- nismussal eltelve. S minthogy ö szabadította meg őket a szám- fizetésből, vagy mentette meg az elnyomatástól, hálásak is voltak iránta. Hosszas, kemény sanyarúság után csak ki kel- lett fáradniok és eszökre térniük, s ép ezért most könnyen hajlíthatok.

Másrészt mindenikröl szabatos értesítést szerez magának. Múlt magaviseletök következtetni enged jövö viselkedésökre s vaktában soha sem kell közülök választani. Ellenben a felszen- telendök ismeretlenek. S a kormány, mely őket jóváhagyja, mitsem tud róluk, kivéve, hogy azon korban, midőn a szel- lemnek megvan a növési láza, s a képzelet határozott alakot ölt, öt éven át klastromi életet folytattak, s theologikus neve- lésnek voltak alávetve. S nagyon könnyen meglehet, hogy az ifjúi hév merev meggyőződésnek, s a tapasztalatlanság elő- ítéleteknek ád végül helyet. Ez esetben a kormány, mely az egyház körül a nélkül alkalmazza őket, hogy névsorukat át- nézné, a jó katonai újonczokat rossz egyháziakkal cseréli fel. A szolga helyét ellenzékkel tölti be. Azért Napóleon tizenöt évi uralma alatt csak 6000 új papszentelést engedélyezett,1 400-at évente, 100-at egyházmegyénként s így 6 vagy 7 jut évente egy-egy egyházmegyére. — Sőt egyetemi határozvá- nyai által a laikus életet a papi zárkákba is beviszi;1 2 s a

1 Bercastel et Henrién, Histoire générale de l’Eglise, VIII. 32. 1 (Roux-Laberie képviselő értekezése 1816-ban). — Manapság a papszen- telések 1200—1700 közt ingadoznak évente..

2 Az 2811. nov. 15־iki határozat 28., 29. és 32. fejezetei : «1812ז jú!. elsejétől fogva az összes másodrangú egyházi iskolák (gyermek- szemináriumok), ha oly városokba nem lesznek áthelyezve, hol lyceum vagy collegium van. bezárandók. Egy másodrangú egyházi iskolának sem szabad vidéken fennállnia. Mindenütt, hol gyhdzi iskolák vannak, az iskolák növendékei a lyceumha vagy collegiumha járjanak, s ott végezzék osztályaikat.»