Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Kiss János: Egy szabadgondolkozó az egyház függetlenségének megsértéséről
792 gyanús papok előtt elzárja az egyházi méltóságok ajtaját.1 Hozzá nagyobb biztonság okáért minden egyházmegyében, hol «a püspök elvei» teljes megelégedését ki nem vívhatják, betilt minden papszentelést, kinevezést, előmozdítást vagy bármely kegynyilvánulást. — «Megnyirbáltam5 minden kérelmet, mely a saint-brieuei, bordeauxi, gandi, tournayi. Iroyesi s alpes- maritimesi püspökségekre vonatkozott. . . Kívánom, hogy ez egyházmegyékből a névsorban foglaltak részére semmi szol- gálattól való felmentést, sem segélypénzekre, plébániákra, vagy kanonokságokra való kinevezést ne terjeszszenek elém. Jelen- test tesznek azon egyházmegyékről, melyeket e tilalommal tanácsos sújtani.» — Végre még Bossuet gallicanismusa sem elégíti ki. A Saint-Sulpiceben taníttatta e rendszert s Emery, a ház igazgatója volt az, kit a franczia papok között a leg- többre becsült, s kinek tanácsát a legszívesebben is kérte ki. Azonban egy növendék elfogott levele meggondolatlanul volt írva, tehát az egész társaság szelleme meg van romolva. Az igazgatót elűzi, helyébe «holnaputántól kezdve» újat tesz, s ugyancsak új tanerőket alkalmaz, kik közül egy sem a Saint- Sulpiceböl való.3 — íme a parancs: «Foganatosítsatok rend1 Napóleon levelezése (jegyzetek a vallásügyi miniszter részére) 1806, jól. 30. «Arra, hogy valaki első osztályú plébános, kanonok, püspök- helyettes vagy püspök lehessen, ezentúl baccalaureusnak, licentiatus- nak s doktornak kell lennie, azaz bírnia kell az összes egyetemi rang- fokozatokkal, miket az egyetem megtagadhat azon esetben, ha a jelölt ultramontán, vagy hatalomveszélyeztetö eszméiről vált hírhedtté.» 2 D’Haussonville, V. 144. 1. s köv. (Napóleon levelezése a vallás- ügyi miniszterre], 1811, okt. 22., a Correspondance-ba nincs felvéve.). A levél végén e szavak állnak : «Ez eljárási módot a legmélyebb titok- ban kell tartani.» s Histoire de 'M. Emert/, Elie Móric abbétól, II. 374-. 1. Az elűzés- ről szóló végzés e szavakkal végződik : «Rögtön birtokba kell venni a házat, mely az uradalom tulajdona lehetne, de ez esetben legalább löz- tulajdonnal■ tekinthető, minthogy egy congregatióé. Ha közismeretességü ténynek bizonyul, hogy magán tulajdonát képezi M. Émerynek, vagy bárki másnak, előbb a házbért ki lehetne fizetni s azután így folya- modni érte a kártalanítás fentartásával, minthogy a közjóra szolgál.» Ez teljesen megmutatja a franczia állam kincstári s közigazgatási szel- lemét s hogy magas keze mindig kész lecsapni minden magánosra s minden magán tulajdonra.»
