Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

750

kik bár élnek, mégis a holtaktól semmit sem különböznek; azért imádkozzunk a holtakért is.»1

Aki gyakorlatilag működik az egyházi szószéken, tudja, hogy mily tengernyi akadály merül fel akkor, midőn szent val- lásunk nagy horderejű igazságáról, a lélek halhatatlanságáról kíván szólni. Aranyszájú sz. János e nehéz tárgyat így ke- zeli: előbb bebizonyítja a feltámadást, mert a feltámadás al- kötő eleme a lélek halhatatlanságának, így legyőzvén a tárgy- kezelés nehézségét, szemléltetően vezeti be a halál után a test- töl elvált lelket a mennyország véghetetlen örömeibe s így teszi a beszéd nehéz tárgyát vonzóvá, sőt elragadóvá a hall- gató előtt.

«A mennyben, az angyalok és arkangyalok miriádjai kő- zött vannak az apostolok, a próféták, a vértanúk, az igazak, mindazok, kik erényeik miatt kedvet találtak Isten előtt, és e boldog sokaság közepette van a királyok királya. Itt e föl- dön még senki sem látta öt; ott mindnyájan látják, már amennyire meg van engedve az ö szemlélése, és nemcsak lát- ják öt, de az ö dicsősége elárasztja őket s fényének ragyo- gása megszépíti az egész gyülekezetét. Itt, a mi ünnepeink a déli órákban véget érnek; ott nem napok, nem hónapok, sem évekkel nem mérik a boldogság tartamát; nincs annak sem határa, sem vége; a lélek ott nem vénül, nem változik, hanem halhatatlan. Ott sem küzdés, sem kétség nincs, hanem igenis tökéletes rend és a legédesebb zenénél kellemesebb összhang; ott a lélek mint szent titkok közepén álló szentélyben él, Isten kimondhatatlan titkait szemléli, s a teremtés urának dicsösé- gét zengi. Philogon ezen boldog és soha nem vénülő életbe lépett be. Mily dicsbeszéd illeti meg e férfit, kit Isten ily szép sorsra méltatott?»1 2

A dogmák tárgyalása alkalmával nem kíván hallgatói előtt finom és elmés megkülönböztetések előadása által ragyogni, miként ez kora, sőt a késő századok szónokainak is szokása volt. Sőt, hogy a hitéletre és a tevékeny szeretetre nézve meddő•

1 Hóm 3. in Epist. ad Philip.

2 Panegyr. in s. Philogon.