Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
748 vesd ki szívedből a gyülölséget, vesd végét az egyenetlenség- nek, és e szent oltárnál vedd magadhoz a gyógyírt, mely bo- csánatot ad. Egy tiszteletre méltó és magasztos áldozatnak vagy részese. A feláldozott Jézus Krisztus maga fekszik az oltáron. Gondolj arra az okra, mely öt ez áldozatra készteté. Ah minő kegyelmektől vagy megfosztva .lúdás! Jézus azért szenvedett, hogy ledöntse azt a végzetes választófalat, mely az eget a földtől elválasztja; téged, az ö ellenségét az angya- lók örömének részesévé tett; érted halt meg, és te a béke lakomájához úgy akarsz leülni, hogy szíved telve van gyűlő- lettel testvéreid iránt! A szeretet gyökere, forrása, anyja min den jó cselekedetnek. Minthogy mindnyájan Jézus testével táp- lálkozunk, képezzünk mindnyájan egy testet; a szeretet kötő- léke fűzze egybe lelkeinket; csakis így közeledhetünk bizodn- lommal e szent asztalhoz s emelhetjük magunkhoz a diadalmas Jézus Krisztustól a béke zálogát.»1 Mily világosan és könnyen adja itt a dogma lényegét, a tanulságot nyomban hozzáfűzi minden fordulatban s az égé- szét a szeretet varázsa aranyozza be. Gyönyörű beszéd ez, úgy szól, mintha szemeivel látná a színében elváltozott Jézust, mint egykor Péter a Tábor hegyén, az egész beszéden égi fény ragyog át. Világos, módszeres s e mellett mindig ékesen szóló, szent vallásunk bármely dogmatikus igazságát teszi is beszéde tár- gyáva. A szentek egyességét tárgyaló hitágazat gyümölcséül a tisztító tűzben szenvedő lelkekért való áldozatot, imákat s jó cselekedeteket ajánlja. «Ahelyett, hogy elhalt kedveseiteket sirassátok, inkább segítsétek őket imáitok, alamizsnáitok s a szent áldozat fel- ajánlása által. Nem hiábavalóság az, hogy szent áldozataink- ban megemlékezzünk róluk; nem haszontalan az, midőn értük imára közeledünk a szent asztalhoz, melyen azon bárány fekszik, ki elveszi a világ bűneit. Mi hiszszük és reméljük, hogy ők innen enyhülést kapnak. Midőn az oltáron végbe1 Hora. 1. in Jud. prodit.
