Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

731

fejlődése útján. Hasonlóképen az egyedek is, nem egyszerre lép- nek elő remek alkotásokkal, hanem fáradságos tanulmányok, ima és elmélkedés által haladnak lassan a tökéletesség min- dig magasabb fokára.

így volt ez Aranyszájú sz. Jánosnál is. Negyvenkét éves korában bízza öt meg Antiochia püspöke a székesegyház szónoki tisztével, melyet azonban csak sok rábeszélés után fogad el — mert magát e méltóságra még nagyon fiatalnak tartja.

Tizenkét évig működött Antiochiában, előbb mint szónok, később mint püspök is, 398 évben Konstantinápoly patriár- kájává választatik, 407-ik évben halt meg.

Antiochia szószékén fejlődik és lesz nagygyá; itt úgy szólva, napról-napra prédikál, innen van, hogy beszédeiben feltalálhatok saját életének naplói, ezek rejtik magukban saját és korának arczképeit. Antiochia népe, félig pogány, félig keresztény, előkelő, könnyű vérü. könnyen hevülö; a kereszt tanítását ismeri, de a pogány szokásokat szívesen követi; szereti az ékesszólást, mert gyönyörűséget okoz neki annak művészete ; nem sok kell táplálkozására, s e keveset könnyen megadja neki a déli égöv természete, ekként egész napon át örömmel időz a templomban, hol neki sz. János a zengzetes görög nyelven ékesen hirdeti az üdv igéit; az ékesszólás szikrája viharos tapsokra ragadja, az önkívülettel határos elragadtatásba hozza.

Első beszéde inkább mutatja nagy alázatosságát, sem- mint az ékesszólás terén jövendő nagyságát.1 «Tény és való- ság ez, ami velem történt ? Nem álom ez ? Vájjon nappal van-e ? Ébren vagyunk-e ? Ah! vájjon ki hinné el, hogy fényes nappal, midőn az egész világ ébren van és figyel, megtörténhessék az, hogy egy névtelen és érdemetlen ifjú emeltessék ily magas méltóságra? Még megengedhető, ha ehhez hasonló tévedések éjjel történnek. .

Gyakran megtörtént, hogy megcsonkított eltorzult embe- rek álmukban azt képzelték, hogy ök szépek, formásak, s hogy

1 Sermo cum esset ordinatus.