Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

f<ijedelmek asztalánál ülnek; de az ily képzelődés nem egyéb, mint az álom következmenve és csalfa képzete, mert az álom- nak az a természete, hogy csalóka képeket teremt s csodás és hamis alakokat ölt magára. De a nap sugarainak fényénél mindez eltűnik s az ábrándképek helyét a valóság foglalja el. Ámde az, ami itt történt, mi való tény, melyet szemeitekkel láttok, sokkal hihetetlenebb dolog, mint egy álom. És íme, egy nagy, népes város, s ennek csodás és nagyszámú népe itt tolong előttem, vágyakozva lesi szavaimat, hogy gyengeségem nagy és szép igazságokról szóljon! De mikor a beszédnek úgy kellene áradnia, mint egy kiapadhatatlan folyamnak, midőn ajkaimról az ékesszólás forrásának kellene fakadnia, akkor, ha ezen körülöttem egybegyiilt népsokaságra tekintek, e lát- vány megfélemlít s elapad a forrás is, meg a folyam is. De sem a folyam, sem a forrás bö vizeit nem érzem magamban, sőt még lanyházó eső sem vagyok; vájjon nem kell-e meg- zavarodnom? íme. olyan vagyok, mint a félelemtől megriadt

ember, kinek ujjai közül kiesik az, mit azelőtt fogott, mit

kezében szorított.

Félek, hogy eszem is így jár, s azok a szegényes gondo- latok, melyeket nagy kínnal szedtem össze, kiesnek emlékező tehetségemből s képzelő tehetségem üresen fog itt állani.

Azért esdve kérlek mindnyájotokat, titeket is. kik parancsoltok, titeket is, kik engedelmeskedtek, mert buzgóságtok által ti okoztátok zavaromat, keltsetek bennem bizalmat buzgó imáitok által, kérjétek azt, ki az evangélium hirdetőjének a beszéd

hatalmát adja, hogy igazgassa kegyelmesen nyelvemet a mai napon, melyen először nyitom meg ajkaimat. Nektek, kik oly sokan vagytok, kiknek Isten előtt annyi érdemetek van, nem lesz nehéz kiesdeni a segélyt a félelem által megzavart ifjú számára; de igazságos is. hogy meghallgassátok kérésemet, mert ti miattatok jutottam ily helyzetbe. Igen, a ti buzgó- súgtok, mely oly hatalmat gyakorol lelkem re, ösztönzött engem a nyilvános felszólalásra, engem, kinek a beszédben semmi gyakorlatom nincs; ez késztetett, hogy a tanítók közé lépjek, ki a mai napig egy csendes zugocskában, a hallgatók között vontam meg magamat. De szükségem van Isten segítségére