Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Dr. Rézbányay József: Az egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban

720

lón kifejtök — számos országos törvény, hosszas gyakorlat, többrendbeli pápai bnlla, a konstanczi zsinat, illetve V. Márton pápa Zsigmond királyunknak tett újabb megerősítése és sza- kadatlan gyakorlat szerint minden érsekség-, püspökségre, világi és szerzetbeli valóságos és czímzetes apátságra és prépostságra, minden káptalanbeli valóságos és czímzetes méltóságra és fö- diakonatusra nézve teljesen szabad kinevezési joggal bírnak. Az érsekek és püspökök egyedül a római pápától, a többiek a püspököktől nyerik a lelki hatalomban a megerősítést. Mihez még az 1848. és további törvényeink szerint minden- *kor csak az illető (vallás- és közoktatásügyi) magyar miniszter ellenjegyzése kívántatik.

S e jog gyakorlásában fejedelmeink semmi egyéb korlát- 1 oz nincsenek kötve, mint amelyeket hazai törvényeink, jele- sen az 1439: 5; 1498: 67; 1550: 18; 1681: 27; 1791: 15 és 16. stb. az által szabnak, hogy megkívánják: miszerint ezen egyházjavadalmak csak alkalmas s különös érdemű hazafiaknak, nem pedig idegeneknek, és pedig ingyen adomá- nvoztassanak.

Minthogy ö felsége e kinevezésre nézve positiv határidő- hoz nincs kötve, s hazai törvényeink, jelesen az 1439: 21 ; 1550: 18; 1569: 36. t.-cz. egyedül azt ajánlják, hogy az egyházi hivatalok sokáig ne hagyassanak üresedésben, világos, hogy devolutio esete sem állhat be soha; de ha kánonszerü kellékekkel nem biró személy forog fenn, a magyar király is nem nevezés, hanem csak postulatio vagy optio útján szór- galmazhatja annak megerősítését.

Ez a királyi kinevezési jog azonban nem gyakorolható oly javadalmakra nézve, melyek akár a püspök szabad adó- mányozására vannak bízva, mint a pápóczi prépostságra stb. vagy amelyek magánkegyuraság alá tartoznak (1. felsorolva Kőnek i. m. 175. 1. c. pont alatt), mi azonban az 1553: 9; 1569 : 36. t.-cz. követelménye szerint, ha kétségbe vonatnék, mindenkor maga a király előtt tüzetesen bebizonyítandó, különben a királyra származik át, mint erre nem hiányzanak példák, az 1518: 15: 1553: 9 és 1539: 36. t.-cz. tanúsága szerint.