Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Franciscy Lajos: Szűz Mária az evangéliumokban, mint jegyes és hitves
végből a rabbik nézete kiokoskodható legyen. A Szentírásban az eljegyzés ezen módjára nem találunk példát, s a józanabb rabbiknál is visszatetszést szült e fajtalanság, miért is a nagy- tekintélyű Abba Rabh (167—247) a Krisztus utáni 3. szá- zadban megtiltotta azt.1 Az eljegyzés a talajúdban kiddusin-, megszentelés, vagy erusin-nak, birtokbavétel neveztetik. A menyasszony e pilla- nattól kezdve «arusa». sponsa, a vőlegény «arus», sponsus. A Krisztus utáni későbbi századokban a vőlegény «katan», a menyasszony pedig «kalah» néven fordul elő a rabbik irataiban.2 Mindkét kifejezésnek az értelme megfelel a görög jjwYiGTeusa&äi, desponsari, igének és az ebből származott része- sülének : suvz'gtewívo; desponsatus. 3. A házasságkötés harmadik ténye volt a Nissuin. me- nyegzö (yáy.ó?, nuptiae), amely a következő szertartás szerint folyt le. A menyegző napján a ragyogón felékesített meny- asszonyt a nvoszolyalányok egész sokasága vévé körül, hogy öt szülei házából ünnepi fénynyel és énekek kíséretében a menyegzői szertartás helyére vezesse. Hasonló pompával boz- ták ide a vőlegényt is, ki a násznagy és nagyszámú násznép kíséretében jelent meg. A gyülekezés és az egész menyegzői szertartás mindig a szabad ég alatt ment végbe, a ház pitva- rában, vagy kertben, vagy mezön, ahol a jegyesek számára egy mennyezet (umbella) volt készítve. Mihelyt a násznép ősz- szejött, előlépett a rabbi, vagy a zsinagóga énekese, vagy valaki a rokonság közül s egy csészében bort nyújtott át a jegyeseknek, melyet ezek megízleltek. Ezután a vőlegény, külön felhívott tanuk előtt, gyűrűt húzott menyasszonya ujjara, e szokás azonban újabb keletű, mivel a talmudban nem akadunk rá. Majd felolvastatott a házassági szerződés, melyet a menyasszony szülei megőrzés végett magokhoz vet- tek. Most a szertartás intézője ismét bort nyújtott át a jegye- seknek, melynek megízlelése után a vőlegény a bort tar1 Seiden. Uxor Hebraica, Migne, 7. K. 676. 1. — Flunk, i. m. 672. s köv. 1. 2 Biblia Kahen, De muliere Hebraea et de connubiis apud Judaeos recentiores, Migne, 7. K. 691. 1.- 680 —