Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Dr. Franciscy Lajos: Szűz Mária az evangéliumokban, mint jegyes és hitves

mint férje.1 K nézetnek Máté I. 16. versének magyarázatánál még határozottabb kifejezést ad. midőn mondja: «Ha férjről hallasz említést tenni, ne támadjon benned a házasság gya- núja: hanem emlékezzél meg az írás azon szokásáról, mely szerint a jegyesek férjnek és feleségnek hivatnak».1 2 Némelyek szerint Origenes és sz. Vazul is ugyanennek a nézetnek hódoltak. Ámbár megvalljuk, a sz. Atyák iratainak értelmezői inkább szeretik hinni, hogy az Atyák, midőn Máriát és Józsefet jegyeseknek mondják, és a szoros hitvestársi köteléket tagadják, nem a köztök létező házassági viszony igazi volta ellen nyi- latkoznak, hanem a házasság végrehajtásának tényét akarják kizárni.

Legújabban Freisen, német kánonjog-tudós elevenítette fel a régi véleményt. Föérvül a zsidóknál dívott házasság- kötési jogot hozza fel. E szerint a házasság az eljegyzés és a menyasszony hazahozatala által még korántsem volt meg- kötve. Csak akkor köttetett meg véglegesen, midőn már végre volt hajtva. S minthogy Józef és Mária — véli Freisen, — zsidók voltak, ennélfogva épen szűzi állapotuk, melyre mind- ketten elhatározták magukat, lehetetlenné tette, hogy egybe- kelésökböl valóságos házasság keletkezzék.3

Hogy Freisennek a zsidó házasságkötési jogról vallott fel- fogása a történeti valóságnak nem felel meg, alább fogjuk látni. Most az a dolgunk, hogy a felhozott véleménynyel szem- ben színt valljunk.

I Tétel. Mária és József között valóságos házasság léte- zett. Tételünket 1. a zsidók házi erkölcseiből, 2. a Szentírás világos szavaiból bizonyíthatjuk be.

1. A zsidók házi erkölcseinek ugyanaz volt az alapeszmé- jök. ami az egyéni erkölcsöké: magas életszentség, melynek az volt a rendeltetése, hogy Isten tökélyeit, az ó-szövetségi viszonyokhoz mérten, minden állapotban hü kifejezésre juttassa.

1 Contra Helvidium, §. 4. t. 2.

2 Comment, in Math. I. : Jacob autem genuit Joseph, virum Mariae, t. 7.

s J. Freisen, Geschichte des canonischen Rechtes bis zum Verfalle der Glossenliteratur. Tübingen, 1888. 83. s. köv. 1.