Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Dr. Franciscy Lajos: Szűz Mária az evangéliumokban, mint jegyes és hitves

655

Gábriel angyal az Istentől Gaiileának városába, melynek neve Názareth, egy szüzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve Dávid házából».

Tekintve az általános bibliai nyelvszokást, mely szerint a férjes nö sehol sem neveztetik 7rap&svo;־nak, úgy látszik, hogy Mária abban az időben, mikor az angyali üzenetet át- vette és fogant, még nem volt valóságos hitvese Józsefnek, hanem csak jegyese. «Az lehetséges», mondja Scliegg, hogy a házasságra lépett nö szűz marad, de (ha már egyszer házas- ságot kötött) szűznek többé nem nevezhelö».1 Ha tehát Lukács azt akarta volna kifejezni, hogy Mária, a fogantatás idején, hitvestársa volt Józsefnek, nem 7rxpdsvo;-t, hanem yuvri-t kellett volna használnia.

De, ha ez igaz, 11a Lukács csak jegyesi viszonyról tesz említést, akkor a két evangélista között nyilvánvaló az ellen- mondás. Máté ugyanis, az eljegyzés alapján feleségnek, asszony- nak nevezi Máriát; szerinte tehát a zsidó eljegyzés lényegre nézve egyértelmű volt a házassággal; míg Lukács, aki Máriát״ a jegyest, szűznek hívja, az eljegyzést csak előkészítő állapot- nak tünteti fel, a házasságot előkészítő olyan állapotnak, minő az manap a keresztény egyházban.

Az ellenmondás megszüntetésére három figyelemreméltó vélemény merült fel, melyeket ezennel előadunk, úgy azonban, hogy egyúttal a saját álláspontunkat is megjelöljük.

I. Vélemény. Józsefnek Máriához való viszonya csak látszó- lagos házasság volt.

E véleményt jobbára a régi eretnek-értelmezők vallották magukénak, mindazok, akik a keresztény házasságot kárhoz- tatták. Akadtak azonban e véleménynek védői a sz. Atyák között is, sőt újabb Íróknál is tetszésre talált, s tulajdonképen ezért méltatjuk figyelemre, mert a régi eretnekek régen el- felejtett nézeteivel kár volna foglalkoznunk. így sz. Jeromos, hogy Helvidius káromkodó állításait visszautasítsa, nem habozik kijelenteni, hogy József inkább csak őrzője volt Máriának,

1 Schegg, Evangelium nach Mathäus, München. 1856. I. kötet •419. lap.