Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Beliczky János: Hit és tudás
653 pontjául elfogadja, elhiszi,1 a mathematikus ez alapelvekbe ו a maga gondolatát és találmányait mintegy átülteti a zenész fejébe. A zenész tudományát aztán azok az ismeretek teszik, amelyeket ez alapelvekböl gondolkodás, okoskodás útján levon, de magokat az alapelveket nem tudja, hanem hiszi. Épen így áll a dolog a természet fölött való hittel. Mert ugyanaz a viszony áll fönn az ember és Isten között, midőn Isten fel- foghatatlan titkait az emberrel közli, mint a zenész és a mathe- matikus között, midőn ez amannak alapelveket nyújt (tudva- levő dolog, hogy a zene a mennyiségtannak alárendelt tudó- mánva). A hasonlat csak egyben sántikál. Könnyen megeshetik ugyanis, hogy egy és ugyanazon ember zenész és mathema- tikus egy személyben, s akkor azt, amit a zenész hisz, a mathematikus, mint mathematikus, tudja, látja. De olyan eset sohasem fordulhat elő, hogy egy ember azt az igazságot, amely a természet fölött való hitnek tulajdonképem tárgya, e földi életben tisztán átértse — non me videbit homo et vivet. S ez az oka, hogy bármily tudományosan képzett emberi elmét az apostol meghagyása szerint fogságra kell vinni, ha hinni aka- runk. Amit hiszünk, a tekintélynek köszönjük. Isten iránt való hódolatból az okoskodó észt az akarat békáiba kell szorítanunk mindaddig, míg lelkűnkben fel nem kél az [gazság napja. Jézus Krisztus, kinek neve áldott örökké. 1 Oportet enim addiscentem credere. Arístot. Dr. Beliczky János.
