Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Beliczky János: Hit és tudás
650 puszta hódolatból alávessem. Hinni tehát annyit tesz, mint rendíthetetlen bizonyossággal igaznak ítélni azt, amit Isten közlött, nem a közlött igazság szembeszökösége, hanem a tanúskodó Isten tekintélye miatt. Pythagoras tanítványairól beszéli Cicero,1 hogy ha valaki állításaik okát tudakozta tőlük, rendesen azt szokták felelni, hogy «0 (t. i. Pythagoras) mondta». Mindenesetre helytelen okadás ott. ahol tudományos ismeretről volt szó; de nagyon helyén van ott, ahol a hit forog kérdésben, azért hiszek, mert Ö, t. i. Isten mondotta, aki sem nem csal, sem nem csalatkozik. Azért mondja sz. Ágoston, hogy amit hiszünk, azt a tekintélynek köszönjük. Miként tehát tudásra csak az az ismeret tarthat számot, amely mintegy az alapelvekben tündöklő igazságban olvad fel: úgy természet fölött való hit csak az lehet, ami a kinyilatkoztató Isten tanúbizonyságában bírja gyökerét. A hit és a tudás közt levő különbséget tehát nem annyira az igazsághoz való ragaszkodás, mint inkább a ragaszkodást létrehozó indító ok szüli. Mind a hit. mind a tudás, értei- műnk kizárólagos tárgyához, az igazhoz ragaszkodik, csakhogy a tudásban az ember a saját puszta szemével, a hitben meg a tekintély szemüvegén át szemléli az igazat. Nem az igazság tehát, sem a hozzá való ragaszkodás, hanem az isteni tanú- bizonyságban rejlő tekintély az a választófal, amely a hitet a tudástól megkülönbözteti. Mert ameddig az emberi elme puszta szemmel ellát, vagy elláthat, azt tudja, vagy legalább tudhatja, amit az isteni tanúság messzelátóján át szemlél, azt hiszi. Ez az oka, hogy egyedül oly igazságok tartoznak a szorosan vett hit körébe, amelyek nem csupán a legélesebb eszü ember, hanem a legtökéletesebb angyal szellemi látókörét is annyira túlszárnyalják, hogy egyes egyedül Isten kinyilatkoztatása foly- tán szerezhetni róluk tudomást. Innen van, hogy első szüléink- nek a bűnbeesés előtt, s az angyaloknak is a szó szoros értei- mében hinniük kellett, míg próbaidejük Isten boldog látására nem fordult.1 2 1 Tullius, De natura Deorum 1. I. 2 Cfr. s. Thom. II. II. q. 5. a. 1.
