Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Beliczky János: Hit és tudás
az ellenmondó tétel egyik része felé sem hajlik, .vagy mivel egyáltalában nincs, ami jobbra vagy balra hajlítsa, vagy. ha hajlítja is valami, de az egyformán indítja úgy az egyik, mint a másik rész felé. Részemről pl. nem mondhatom határozottan, a csillagok száma páros-e vagy páratlan, mivel nincs rá semmi okom, hogy inkább párosnak, mintsem páratlannak mondjam; vagy ha ki is böngészek valami látszólagos okot, ez nem bir akkora erővel, hogy értelmemet az egyik vagy a másik állítására ragadja. Ilyenkor habozunk, kétkedünk. Kétségen kívül tökéletesebb helyzetben találja magát az ember, midőn az indító okok latbavetése után az egyik rész elfogadására határozza el magát, jóllehet a másikat sem meri még végkép elvetni. Ilyen körülmények között, midőn az ellen- mondó ítélet egyik tagja felé húzunk ugyan, de a másikat még nem eresztjük, — ■vélekedni'szoktunk.1 Végre, mikor arra .jutunk, hogy•• az ellenmondó ítélet egyik tagjához oly szorosan ragaszkodunk, hogy a másikat kereken kizárjuk, akkor azt mondjuk, hogy az igazságról bizonyosak vagyunk. Ha tehát a bizonyosság fogalmát határozottan kel- lene körvonalaznom, azt mondanám, hogy a bizonyosság nem egyéb, mint a megismerő tehetségnek a megismert tárgyhoz való szoros, minden kételyt kizáró ragaszkodása.1 2 Csak futó- lag jegyzem meg, hogy a bizonyosság ereje, foka nemcsak az alanyi ragaszkodástól, hanem a bizonyosnak tartott tárgy igazságától is nagyban függ. Mert aki pl. hamisságba kapasz- kodik. ép olv pórul jár, mint aki gyönge nádhoz erősen támaszkodik. Aki ellenben a hit vagy a metafizika igazságába veti meg a lábát, rendületlenül áll. mint a szírt. De ezt a szó- ros ragaszkodást, mint már említem, vagy a tárgy szembe- szökősélje (evidentia), vagy az akarat hozza létre. Szedjük egy kissé apróra, amit ez az állítás, mivel általános, homályosan jelez. A tárgy olykor közvetetlenül, másszor meg közvetve ragadja beleegyezésre az értelmet. Az úgynevezett sarkelvek vagy alap1 S. Th. Quaest. disp. q. XIV. a. 1. 2 III. sentent. dist. 26. q. 2. a. 4.
