Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Beliczky János: Hit és tudás
643 — alkotott fogalma annak valóban megfelel, akkor jut el végre az igazság független birtokába. Innen van, hogy az igazság nem egyéb, mint egyezése az értelemnek a megismert tárgygyal (adaequatio intellectus et rei). S míg az egyszerű felfogásban inkább a tárgy egyezik az értelemmel, addig az ítéletben az értelem a tárgygyal. Ama hit számára tehát, mely a legtisztább, a legtökéletesebb igazságot tárja elénk, nem az egyszerű felfogás, hanem az ítélet terén kell illő helyet keresnünk. S hogy tisztán lássuk, miként foglal helyet értelmünkben a hit, szemügyre kell vennünk, hogy a szenvedő értelem, az ismeretek eme tárháza, Aristo- teles szavajárása szerint olyan, mint a tiszta papír. Miként a tiszta papír teljesen közömbös az iránt, vájjon magyar vagy görög betűt írunk-e rá: úgy a szenvedő értelem is önmagától, saját természeténél fogva nem hajlik inkább valamely fölvetett igazság állítására, mintsem annak tagadására. Hogy értelmünk valami állításba beleegyezzék vagy beleegyezését attól meg- vonja, nem az értelmen múlik, hanem az értelemtől külön- bözö indító erőtől függ. Mivel értekezésem körén kívül esik, hibát követnék el, ha ezúttal azon kérdés fejtegetésébe bocsát- koznám, milyen az az erő, mely működésre indítja az értei- met. Azért hát feladatom szempontjából egyszerűen felemlí- tem, amit Aristoteles «A !élekről» ezímü müvében tudomá- nyosan bevitat, — hogy t. i. az értelmet csak két mozgató erő bírhatja működésre; az egyik, a saját valódi tárgya, vagyis az anyagi dolognak értelmünk által elvont lényege, a másik meg az a tehetség, amely nemcsak az értelmet, hanem minden más tehetséget mozgat, t. i. az akarat. Világos a mondottakból, hogy bár az értelem az egyszerű felfogás útján sok mindenféle képzethez juthat, de e képzetek- böl mindaddig nem fejlik ki a teljes igazság, míg az említett két indító erő közül valamelyik az értelem beleegyezését, íté- letét ki nem csalja.1 Sokszor megesik aztán, hogy értelmünk ily indítás híjában 1 Azért mondja Kölcseynk is, hogy «Ítélet által keresztülgondolt és rendbeszedett ismeret ver mély gyökeret s óv meg a felületességtől». 41*
