Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Beliczky János: Hit és tudás
642 Manapság, ahol boldog-boldogtalan a tudományok oly óriási haladásával kérkedik, már azt kezdik rebesgetni, hogy, ha még sokáig halad így a világ, idővel hitről majd szó sem lehet, mivel a már szunnyadni induló hitet elnyeli a haladó tudomány. Jól tudom, hogy a legtöbbel azok közül, akik így szólnak, a fölvetett kérdésről vitába eredni nem méltó; — mindamellett, mivel tán azok száma sem csekély, akik főleg a természettudományok újabb-kori találmányaiban a hitre nézve komoly veszélyt gyanítanak, nem lesz minden gyakor- lati haszon nélkül, kissé tüzetesebben meghányni a kérdést: vájjon, amit tudunk, tulajdonkép hiszszük-e azt, s viszont annak, amit hiszünk, eljuthatunk-e egykor tudományos isme- retére. De hogy a fogalmak határozatlansága magát a dolgot is■ homályba ne borítsa, mindenek előtt tisztába kell hoznunk, mit értünk hit és mit tudomány alatt. Már hogy úgy a hit, mint a tudomány tárgya az igazság, azt mindenki oly jól tudja, hogy vitatni is fölösleges. Maga a közmondás is úgy tartja, hogy aki egyszer hazudni mer, hitelt többé nem érdemel. Csakhogy értelmünk az igazsággal szemben többféle állapotba juthat, amelyben majd egyszerűen hiszi, felfogja az igazságot,, majd ítél, vélekedik, habozik vagy gyanít róla valamit. Midőn értelmünk az igazsággal szemben oly helyzetbe jut, hogy egyszerűen fölfogja, mintegy önmagába átteszi a megismert tárgyat a nélkül, hogy arról valamit állítana vagy tagadna, alkot ugyan magának képzetet, fogalmat a tárgyról, de még nincs a teljes igazság birtokában. Azért mondják a logikusok, hogy az egyszerű fölfogás (simplex apprehensio) még nem rejti magában a teljes igazságot, hanem csak az értelem azon működése, amelyet ítéletnek hívnak, tartalmazza az igazságot. Az egyszerű fölfogás még csak az igazság kéz- dödése (inchoatio) s mint az angyali Doktor egyik hü köve- tője nagyon jellemzöleg megjegyzi, — az igazságnak inkább csak kelengyéje, mintsem szabad, független birtoka. Midőn értelmünk arra a pontra jut, hogy egy újabb működés, az ítélet által a megismert tárgygyal egybekel, egyesül, egyezik s rendületlen bizonyossággal vallja, hogy valamely dologról
