Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Kiss János: Egy szabadgondolkozó az egyház függetlenségének megsértéséről
197 ideiglenes dolgokban, mely a pápát egyházi és lelki ügyekben az egyetemes zsinatok tekintélye alá helyezi, s mely a fran- czia egyház kormányzásában a pápa hatalmának korlátozására sürgeti a franczia egyházban bevett s az állam által elfogadott ősi szokásokat és kánonokat. Ilykép az állam hatalma az egyházi ügyekben minden mértéken túl növekszik, és nincs, ami ellensúlyozná. Egy egyház helyett négy keletkezik, s a legtöbb, a katholikus, mely 33 millió hivöt vall magáénak, nagyobb mértékben füg- gövé válik, mint volt a régi uralom alatt, s e mellett elveszti azokat az előjogokat, melyek régente ellensúlyozták függé- sét, s kárpótolták azt. amit engedett. — Azelőtt a fejedelem világi feje volt az egyháznak, de reá nézve terhes feltételek alatt, amennyiben az első külső püspökéül és világi karjául kellett viselkednie, az egyháznak kellett átengednie a neve- lést és a könyvek megbírálását, továbbá karhatalmat kellett adnia az eretnekek, szakadárok és szabadgondolkodók ellen. Az új államfő mind e tehertől megszabadítja magát, mindaz- által megtartja magának a szentszéknél ugyanazokat a jogo- kát, s az egyház fölött ugyanazt a fenhatóságot, melylyel elődei bírtak. 0 ép oly apró részletekig igazgatja az isteni- tiszteletet, mint elődei tevék. Meghatározta a papok részére a szentségek kiszolgáltatása alkalmával járó tiszteletdíjakat: «Ez a szabályozás merőben polgári és világi működés,1 mert a polgároknak megadóztatása; erre pedig a püspököknek és papoknak nincs hatalmuk; csak a kormány lehet bíró a pap közt, aki kap, és a hivő közt, aki fizet.» Majd egy teljes búcsú hirdetésénél is közbelép: «Szükséges,1 2 hogy búcsúkat ne adjanak oly okokból, melyek a nyilvános békével és a haza jóllétével meg nem egyeznének; a politikai hatóságnak azt is meg kell tudnia, melyik az a tekintély, melyen a búcsúk engedélyezése alapul, törvényszerü-e ez a tekintély, kiknek engedélyeztetik a búcsú, kiknek hivatása azt kezelni, kik van- nak jogosítva a rendkívüli imádságok idejét és tartamát meg1 Discours, rapports, etc. par Portalis, p. 101. 2 U. o. p. 378.
