Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
az emberi nem segítségére jönnie természetfölötti módon s ezt meg is teszi. A megszentelő malaszt által vele isteni tér- mészetét megosztja (consortium naturae divinae), fiává fogadja; szeretettel önmagához fűzi s a mennyei boldogság örökösévé teszi. Az emberi elmét természet fölötti módon kielégíti ez élet- ben a kinyilatkoztatás által, a jövő életben pedig az igazságok örök forrásánál és teljes foglalatának: az isteni lényegnek szemlélete által. Az emberi akaratot a szenvedélyek és a kísértések ellen természetfeletti módon megerősíti s az erény útján támogatja a segítő malaszt által. Vigasztalásaival elhal- mozza már ez életben, a túlvilágon pedig vég és mérték nél- kiili boldogságot készít számára, melyben neki adja mindazt, :unit Teremtő teremtményének adhat: önmagát. Az embernek ezen természetfölötti viszonya Istenhez s ebből kifolyólag ön- magához és más emberekhez, képezi a természetfölötti vallási és erkölcsi rendet. Isten már az első emberrel ily viszonyba lépett, melyet ■ azonban az első ember bűne folytán - nemcsak önmagának, hanem örököseinek is kárára, eljátszott. De Isten megkönyö- riilt az emberi nemen, • megváltót ígért, kinek eljövetelére az emberi nemet előkészítette, oktatván azt prófétái által és nevel- vén törvényei által. Az ígért megváltó az emberi nem bűneiért Isten igazságosságának eleget tett, s ily módon visszaszerezte az emberi nem számára az elvesztett természetfölötti állapotot: az istenfiúság méltóságát. Teljessé azonban e természetfölötti viszony csak a túlvilági életben lesz. E kis kitérés után térjünk most vissza tárgyunkra, a sugalmazásra. A természetfölötti rend az értelemmel szemben ez élet- ben mint kinyilatkoztatás nyilvánul. A kinyilatkoztatás által Isten az emberrel természetíölötti czélból, természetfölötti mó- dón természetfölötti igazságokat közöl. Kinyilatkoztatásának eszközei gyanánt Isten rendesen embereket használ, t. i. [író- fétákat és ihletett férfiakat, kikkel természetfölötti módon köz- lekedik s általuk szól az emberi nemhez majd élőszóval, majd írásban. Az utóbbi történik a sugalmazásnál, mely tehát a kinyilatkoztatásnak egyik, és pedig legközönségesebb módja.
