Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
!יו elégedés és megnyugvás számára máshol nincs, mint a legfőbb megismerhető ismeretében, a legszeretetreméltóbb szeretetében s az ebből eredő boldogságban. «Nyugtalan a mi szívünk, — mint sz. Ágoston mondja, — míg csak Istenben meg nem nyugszik». Elég az embernek természetes józan esze arra, hogy Istent mint Urát és Teremtöjét megismerje; akár önmagát (a mikrokosmost), akár a nagy természetet (a makrokosmost) vizsgálja, mindegyik kinyilatkoztatja öt neki. A lelkiismeret, a szívekbe írott erkölcsi törvény folyton hirdeti Isten akaratát s követeli annak teljesítését. S lehet-e nem szeretni azt. kit Alkotónknak ismerünk, kinek létünket és mindenünket köszön- hetjük? Bizonyára nem! Ámde Istennek e természetes isme- rete, szeretete s az észtörvény teljesítésének öntudata az embert e földön boldoggá teszi, — annyira, amennyire e földön az ember természetes úton boldog lehet: — ez a tudásból és erényből származó boldogság a bölcsnek bol- dogsága, s az ember legmagasabb, legnemesebb természetes czélja. E czél a hozzá vezető eszközökkel egyetemben képezi a természetes vallási és erkölcsi rendef. Természeténél fogva az ember ennél magasabb czélra és boldogságra nem törek- szik, s nem is képes. Isten azonban az ember iránti kiváló szeretetböl öt ennél magasabb czélra és nagyobb boldogságra szánta. Nem elég(!- (lett meg azzal a viszonynyal, melyben az ember vele mint urával és teremtöjével van; ő az embernek atyja akart lenni, s az embert fiává fogadni, istenségét, bölcsességét, szentségét, boldogságát vele megosztani. De a czéllal arányban kell álla ni az eszköznek. Már pedig az ember természeténél fogva kor- látóit szellem, mely alig tud egyebet tudatlanságán kívül: gyenge nádszál, melyet a külső és belső csábítások viharai ide-oda hajlítanak; hogy volna képes e lény természeténél magasabb czélra törekedni? mikor még az esze által kijelölt czéltól is sokszor oly távol marad, s boldogságát nem szel- lemi, hanem anyagi természetének kielégítésében keresi! Miként az ember a természetét felülmúló czél ismeretére nem juthat, úgy arra nem is törekedhetik. Azért Istennek kell
